4.- Éljenek a raktárak és a gorillák, na meg imádlak Nouis!

Itt a kövi rész :D a komikra sikeresen válaszoltam és a cseréket is kitettem :P sajnálom, hogy ilyen rendszertelenül érkeznek a részek, de sajnos lassan érettségizek szóval tanulnom is kell néha xD de azért nézzétek a blogot rendszeresen :D 

- Liam ha véletlenül kinyírnak akkor enyém lehet a Iron Man-es felsőd? - pillant rám kiskutyaszemekkel
Niall én pedig egy kissé ijedten pislogok felé. Most komolyan nem is az én halálommal foglalkoznak hanem a felsőmmel?
Itt érdekel valakit, hogy én mennyire be vagyok szarva? Érdekli Louist és Niallt, hogy most a jelen pillanatban mit érzek át. Szerintem Őket most az érdekli, hogy mit tudnának Tőlem lenyúlni ha a Főnök tényleg kinyírna. Kezdem minél jobban elhinni, hogy tényleg megöl.
Két napja semmit nem alszom ez miatt. Állandóan ingerült vagyok és még a vécére is pisztollyal járok ugyanis azt várom, hogy mikor fog valaki rám ugrani. Soha nem lehet biztosra tudni, hogy a Főnök mit tervez. Sőt lehet egy csomó embert felfogadt, hogy kapjanak el, ha véletlenül nem mennék el magam önként hozzá. Őszintén megmondva gondolkoztam már rajta, hogy nem keresem fel. Nekem tiszta a lelkiismeretem.
A tervem tök egyszerű volt. Szépen átszöktem volna Japánba. Ott annyi ember él, hogy simán el tudtam volna bujdosni életem végéig. Amúgy is szeretem a japán embereket. Csak a nyelvet kellett volna megtanulnom és máris tökéletese életem lett volna, Angliától távol. Japánban a Főnök tuti, hogy soha nem talált volna meg. Még csak dolgoznom se kellett volna ugyanis van egy rakat pénzem ami életem végéig kibírta volna. Talán. Ebben nem vagyok annyira biztos. De ha nem bírta volna ki, akkor meg szépen elmentem volna dolgozni valamilyen rizs földre vagy mint tudom én. Ó, vagy karate oktató lettem volna. Verekedni úgyis tökéletesen tudok. Viszont a japán csajok nem az eseteim. Meg amúgy is milyen gyerek született volna? Félig normális szemű, félig meg japán szemű? Még csak bele gondolni is szörnyű.
Szóval ezt az ötletemet hamar elvetettem. Ismét gondolkozásba merültem. Tegnap este pedig annyira letargikus állapotba kerültem, hogy felhívtam a szüleimet.
Fogalmam sincs, hogy miért tettem. Csak ültem a kanapén miközben a kivilágított várost néztem és akkor hirtelen megfogtam a telefonomat és felhívtam a legelső számot ami az anyámé volt. Két csörgés után felvette. Annyira jó érzés volt háromnegyed év után újra hallani a hangját. Titkosított számról hívtam ezért nem tudta, hogy én vagyok az. Háromszor elmondott egy halót, majd végül egy kivel beszélek-et. De én nem szóltam vissza. Féltem attól, hogy esetleg valaki lehallgathatja a beszélgetésünket.
Végül mérgesen megszakította a vonalat. Percekkel később is a fülemnél tartottam a készüléket és magam elé meredtem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Talán csak azért hívtam fel ugyanis hallani akartam a hangját mielőtt a Főnökkel találkozom. Ki tudja lehet ez volt az utolsó alkalom, hogy hallhattam a hangját.
Ráadásul meg is nyugodtam egy kicsit. Ezért úgy döntöttem, hogy az apámat is felhívom. Mondjuk Ő szó szerint elküldött a melegebb éghajlatra, hogy ne zaklassam a családját. Neki sem szóltam bele. De neki is örültem, hogy halhattam a hangját.
Hisz mégis csak a szüleim akiket mindennél jobban imádok és akiket alig várom, hogy újra láthassam. De mi van akkor ha soha többé nem láthatom Őket? Azt sem fogják tudni, hogy miért haltam meg. Mondjuk szerintem ha anya megtudná, hogy mibe keveredtem, rögtön szívinfarktust kapna. Nem ilyennek neveltek engem. Én mégis ilyen lettem.
Szóval ha lehet így mondani, most az én hibám az, hogy ki akarnak csinálni. Már ha tényleg ki akarnak csinálni. Szerintem azt akarják.
Bele törődtem. Ha ez a Sors van a számomra kiírva akkor állok elébe. Lehet, hogy most kell megfizetnem azért a sok mocskosságért amiket másokkal elkövettem De én azokat nem önszántamból tettem! Muszáj embereket ölnöm ha én élni akarok. Mintha én annyira szeretnék pisztolyt emelni más fejéhez. Mondjuk szeretem nézni ahogy kínlódnak és könyörögnek.
Basszus egy érzéketlen állat vagyok. Az nem normális, hogy szeretek ölni. Már pedig én élvezem.
Hisz mégis csak ez hozza a pénzt.  A pokolra fogok jutni.
Fiatal vagyok még a halálhoz. Annyi mindent nem próbálhattam ki. Ha fiatalon is kell meghalnom akkor legalább ne most még. Még kell idő, hogy lezárhassam az életemet és, hogy még egyszer utoljára láthassam a szüleimet.
- Niall ez most totál úgy hangzott mintha Liam felsője fontosabb lenne a számodra mint maga Liam. - csóválja meg a fejét rossz állóan Louis. Magamban elmosolyodok a Szöszi reakcióján ugyanis az egész arca elvörösödik és szégyenkezve lehajtsa a fejét. Nem haragszom rá a mondata miatt.
- Én nem úgy érettem – mondja Niall szomorúan rám nézve. Mellé lépek és háton veregetem.
Nem lennék képes rájuk haragudni. Hisz képesek voltak elkísérni engem ide.
És, hogy hol is vagyunk? Nos egy elhagyatott raktár helységeknél ahova csak a Főnök és a legközelebbi emberei tehetik be a lábukat. Szóval a Főnök ha nem külön hívatott volna ide akkor nem lehetnénk itt mivel semmi keresnivalónk nincs itt.
Állítólag itt tartják a megrendelt drogokat. Ezért egy csomó ember őrzi a területet. Minden be van kamerázva nehogy valaki véletlenül is szimatot tudjon fogni. Szerintem úgy néz ki mint egy hatalmas drogtanya. Itt még a szag is más. Önszántamból én se jönnék ide. Vajon hány kiló drog lehet a dobozok között? Helyesbítek vajon hány embert öltek már meg ezen a helyen? Biztos egy csomót. Innen élve a nem kívánt emberek nem nagyon jönnek ki.
Én nem akarok egy drogtanyán meghalni! Legalább akkor vigyenek ki az erdőbe ahonnan ide fele jöttünk. Ott legalább jó illat van, meg csipognak a madarak.
De itt mi van? Büdös, por és kosz. Tök egészségtelen. Már a szagtól is simán képes lennék beállni.  Pedig én nem is drogozok. De olyan erősek a szagok, hogy totál elbódultam Tőle.
Azonban hamar összeszedtem magam és újra arra koncentráltam, hogy nem fogok meghalni.
- Haver ha annyira kell az a felsőm csak kérd el én pedig szívesen oda adom. - mosolyodok el. Tényleg oda adnám neki, hisz a haverom. Ő is kölcsön adott már nem egy holmiját. Amúgy is azt a felsőmet mostanában nem is nagyon hordom.
- Köszi – vigyorodik el hálásan és fülig érő szájjal szökdécsel tovább mellettem. Túl jó kedve van és ezt a raktárban dolgozó emberek észre is veszik.
A maffia csoport tagjainak nem lehet ilyen jó kedve és nem viselkedhetnek gyerekesen. Ugyanis mink rossz fiúk vagyunk, vagy mi. Persze rossz fiúk akik élnek halnak a Batmanért, pizzáért, répákért, cicákért, tükrökért.
- Nyughass már Te kis Ír Manó...nem akarok meghalni a gyerek eszed miatt – fogja meg a karját Niallnek Louis és ha a szemeivel ölni tudna akkor a Szöszi már rég halott lenne.
Lényegében igazat mondott. A két srác közé állok és lepisszentem őket. Szerintem ha így folytassuk mind a hármunkat kinyírnak. Louis még utoljára ránéz Niallre végül pedig elengedi a karját.
- Áuch Tommo, ennek meg fog maradni a nyoma! - mondja bosszúsan Niall miközben a karját nézegeti ahol az előbb Louis szorította. Én is ránézek a pontra és tényleg elég piros. Hát Louisnak erős szorítása van. Pedig még csak edzeni sem jár.
- Gyógypuszit ne adjak rá? - kérdezi felhúzott szemöldökkel Louis, Niall pedig erre a kérdésére Lou orra alá nyomta a karját. Fúj. Komolyan elvezné, hogy Louis megpuszilja a karját? - Bazd meg Niall a mocskos kezedet – löki el undorodva Louis Niall karját. Elnevetem magam. - Szólj az egyik kurvádnak akivel este voltál, hogy puszilja meg. - teszi még hozzá rosszállóan.
- Hé, Georgia nem kurva volt! Ő egy finom úri hölgy. - húzza fel az orrát Niall.
Ne kérdezzétek, hogy ki az a Georgia. Életemben nem hallottam ezt a nevet. De ezek szerint Niall új csaja.
- Finom úri hölgy lehet, csak közben végig ment rajta fél London. - von vállat Louis vigyorogva.
Ez nem igazság, hogy Louis tudja ki az a Georgia, míg én nem. Én is akarom tudni. Ha tényleg végig ment rajta fél London akkor azt jelenti, hogy most épp egy dögös macáról beszélgetünk.
És mint tudjuk Niall csakis dögös macákkal kezd ki. Csak hát az a gond, hogy ezek a macák, mind rúdtáncosok vagy pedig pénzért árulják a testüket. Szóval szerintem Georgia is valami ilyen mix lehet.
- Csak irigykedsz, hogy neked nem adatott meg egy ilyen hölgy mint nekem – mondja Niall.
- Srácok komolyan most kell ezt elintéznetek? - szólok közbe mielőtt ez a két szerencsétlen egymásnak esne. Képesek lennének össze verekedni. Normális dolog, hogy egymásnak ugrunk aztán pedig rögtön kibékülünk és minden folytatódik tovább. - Ha nem vettétek volna észre, engem mindjárt kinyírnak!
- Ne foss már Liam! Ezerszer néztél már szembe a halállal és komolyan egy ilyen kis semmitől szarsz be? - sóhajt fel Louis.
Igaza van. Tényleg egy csomószor öltek már meg majdnem. Mégis mindent megúsztam. Akkor most mitől férek. Bassza meg én vagyok Liam Payne! Kibaszott Payne aki semmitől és senkitől nem fél.
Én nem követtem el semmit, szóval a Főnök nem nyírhat ki! Nem is fog kinyírni ugyanis még egy ilyen embert mint én vagyok nem talál. Hülye lenne egem kinyírni. Meg amúgy is ha megölne kit tenne a bandába a fiúkhoz? Ők nem viselnének el mást helyettem maguk mellett. Már össze vagyunk szokva.
Azonban mikor egy izompacsirta elém áll, kissé megijedek. Basszus ez úgy néz ki mint egy kibaszott gorilla.
- Gyere Szépfiú a Főnök már tűkön ülve vár! - mondja és azzal erőteljesen lök rajtam egyet.
Jó tényleg fosok. Ez kibaszottul nem vicces. Hátra nézek Niallre és Louisra akik csak küldenek felém egy biztató mosolyt. Basszák meg a biztatásukat. Én nem akarok bemenni azon a vas ajtón!
Lassítok a lépteimen, de a Gorilla bácsi ismét egy erőteljeset lök rajtam. Az agyamra megy. Utálom ha lökdösnek!
- Muszáj lökdösnöd? - pillantok fel rá. Olyan kicsinek érzem magam mellette. Engem miért nem teremtett ilyen nagyra az Úr? Akkor most simán szembe mernék szállni vele. De így? Ha neki ugranék úgy szét lapítana mint egy palacsintát. Sőt lecsapna mint egy bogarat.
- Hupsz nem akartam tönkre tenni a tökéletes séródat Szépfiú – vicsorog rám.
Mit tud tönkre tenni a hajamon. Akár mint csinálok mindenhogy az ég felé mered. Ilyen a fazonja.
- Te a Főnök embere vagy? - kérdezem.
- Szerinted? - morogja az orra alatt.
Talán ha el tudnám vonni a figyelmét akkor simán le tudnák lépni innen. Inkább elköltözök Japánba minthogy szembe találjam magam a Főnökkel. Nem akarok meghalni.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy személyi edző legyél? Ilyen karokkal simán olimpiát tudnál nyerni súlyemelésben – meg akarom érinteni az egyik bicepszét, de mikor felemeli a tenyerét inkább meggondolom magam.
Akkora tenyere van mint az én egész arcom. Ha pofán törölne vele úgy kiterülnék, hogy az Isten nem tudna belém többet lelket önteni.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy befogad a pofádat? Ugyanis baszottul idegesítő vagy! - néz rám dühösen mire én összehúzom magam.
A tervem nem vált be. Ez van. Azt hittem, hogy sík hülye és túl tudok járni az eszén. Ezek szerin nagyon is van esze.
- Bocsi, hogy haverkodni akartam veled – tárom szét a karom, de mikor ez megtörténik elkapja a karomat és úgy húz tovább maga után. Mit ne mondjak. Szar érzés ahogy szorítja az ember kezét. Csodálom, hogy nem tépte ki a helyéből. Szerintem simán szét tudna tépni.
- Majd haverkodhatsz a Főnökkel – mondja bosszúsan és megáll a vas ajtó előtt.
- De én veled akarok! - mondom erőszakosan azonban figyelembe sem vesz.
Kopogtat egyet engem pedig szó szerint lever a víz. Pár másodperc sem telik el máris nyitódik az ajtó és ismét szembe találom magam még egy gorilla típusú fazonnal. Komolyan itt mindenki így néz ki? Azt hiszem többször kell felkeresnem az edzőtermet.
- Bejöhet! - mondja a másik gorilla aki szerintem Voldemort egyik leszármazottja.Messziről úgy néz ki mintha nem lenne orra.
Az újdonsült haverom ismét lök rajtam egyet, de olyan erővel, hogy szó szerint beesek az ajtón és szétterülök egy szőrös szőnyegen. Pár másodpercbe telik még rendbe szedem magam. Nagy nehezen feltápászkodok a koszos szőnyegről majd az ajtó felé fordulok.
- Jót beszélgettünk Gorilla. Remélem még folytatni tudjuk! - kacsintok rá mire az Ő öklei ökölbe szorulnak, de mielőtt bármit tudna szólni az ajtó magától becsukódik.
- Mindig is imádtam a humorodat Payne! - hallok meg egy recsegős hangot.
Rögtön a hang irányába fordulok és szembe találom magam a Főnökkel. Még az ütő is megáll bennem ahogy az arcát kémlelem...

3.- Lődd már le!

Új rész :) Egyébként érdekes, hogy egy nap alatt pontosan négy feliratkozót vesztettem el...de nem érdekel..oké valakinek tetszik valakinek nem..ez van...mellesleg most nagyon örülök ugyanis megtaláltam egy vázlatomat amit pontosan 2 éve írtam mikor még nem voltam directioner, de a történet mégis róluk szól :D szóval most azon vagyok, hogy normálisan átírjam az egészet :P

- Mit akar Tőlem két kis pöcs? - lihegi a férfi és próbálja kiszabadítani a csuklóját a szorításomból, de én
erre csak még erősebben szorítom azt.
Most komolyan le kis pöcsözött? Engem? Bazdmeg ezért simán kinyírom. Engem nem szólíthat pöcsnek. Ráadásul nem egy ekkora köcsög mint ez. Ő nem fizet és még Ő mer pofázni nekem. Hát milyen világban élünk? A helyében inkább kussolnék és meghúznám magam.
- Minek szólítottál bazd meg? - fordítom magam felé a csuklójánál fogva majd mikor pontosan felém van fordulva egy ügyes mozdulattal megint behúzok neki egyet.
Az öklöm pontosan az orrát találja el és szinte már én érzem a fajdalmát. Kemény orra van, ugyanis az öklömön piros folt éktelenkedik amivel megütöttem. Azonban még így sem ütöttem erőset mivel csak megtántorodott és a fal állította meg, így még csak szét sem terült a padlón. Akkor még sem ütöttem olyan erőset. - A helyedben kussolnék ugyanis ha nem tudnád most nagy szarban vagy! - üvöltök a képébe miközben az inge gallérját tépem és rázogatom.
Utálom az ilyen geciket. Azt hiszik, hogy nagy csávók és mindenkivel tudnak pofázni. Hát velem nagyon jóval kezdett ki. Nekem senki nem szólhat be. Amúgy is mi jogon kicsinyít engem le?
Talán én máshogy nézek ki mint a többi rosszfiú? Mégis miben vagyok más, mint azok az alakok akik a gengszter filmekben szerepelnek? Szerintem pont úgy nézek ki mint egy akció filmből pattant színész. Ezt egyszer Louis mondta mikor fehér Nike cipőben mentem gyilkolni. Nem tehetek róla, hogy van stílusom. Szerintem mind az ötünknek van.
És pont ez a nem jó. Első látásra kis sem nézünk behajtóknak akiknek a nadrágjuk övében egy pisztoly van. Az arcunkról pedig már nem is beszélünk. Simán lehetnénk egy édes brit együttes akik a cukiságukkal keresik a pénzt és millió lány van értük meghalva. Hát a magunk módján mi is cukik vagyunk. Ja, édesek vagyunk ahogy szétlocsantuk egy fejet. És sajnos a csajok sincsenek értünk meghalva. Hisz ki akarna már egy gyilkos csaja lenni?
Őszintén megmondva én sem akarnék összejönni egy normális lánnyal. A normálisság alatt azt értem, hogy suliba jár, a szüleinek normális munkája van, szerető családja van és a többi. Ilyen lányok velem soha nem jönnének össze, vagy ha össze is jönnének és megtudná azt, hogy mit csinálok nap mint nap, az első adandó alkalommal elküldene a picsába. És nem csodálkoznék rajta.
Az ilyen lányoknak olyan fiúk kellenek akik egyetemre járnak, buliznak a haverjaikkal, de csak mértékkel, nem dohányoznak, nem isznak. Igen a tökéletes énem aki akkor voltam mikor Wolverhamptonban éltem a szüleimmel. Ha még mindig egyetemre járnék és azok lennének a haverjaim akik voltak, akkor már rég egy komoly kapcsolatba élnék egy lánnyal akit nem kell féltenem attól, hogy akár melyik nap kinyírhatnak miattam.
Esélyem sincs a komoly kapcsolatra míg a Főnök embere vagyok. És tudjátok miért nem? Mert ha véletlenül valamit elbasznák a Főnök első dolga az lenne, hogy kinyírná a barátnőmet.
Kösz, a nagybátyám már meghalt a hülyeségem miatt, még egy halált pedig nem bírnék elviselni. Pont ezért nem kell kapcsolat. Elvagyok én egyedül is az egy éjszakás kalandjaimmal. Mondjuk néha elgondolkozok rajta, hogy mennyivel jobb lenne ha én is egy normális srác lennék.
Normális? Én már soha nem leszek az. Soha a büdös életben nem fogok tudni szabadulni a maffia csoportól. Örökre én maradok a 'rosszfiú Londonból' .  Mert így szólítanak. Rosszfiúnak mivel annyi mocskos ügyben benne voltam már.
Harry és Niall büszke erre a kifejezésre mivel így legalább tudják, hogy az emberek félnek Tőlük. És ilyenkor kérdezem magamtól, hogy a Narry páros miért örül annak, hogy az emberek összefossák magukat már csak a puszta megjelenésüktől? És ennek a megnevezésünknek hála vannak oda értünk az agyatlan csajok is.
Elég ha csak belépünk egy éjszakai klubba máris sorba jönnek oda hozzánk a dögösebbnél dögösebb macák. Akár mit kérhetünk tőlük ugyanis minden kérésünket teljesítik, természetesen pénzért. Az ilyen lányoknak csak a pénz kell és tudják, hogy nekünk van. Úgy ahogy azt is tudják, hogyha átbasznak vagy lelépnek a pénzzel és nem csinálják azt amit mi akarunk, akkor simán kinyírjuk.
Volt már rá példa Zayn személyében. Felvitt a lakására egy ribancot és reggelre a csaj eltűnt Zayn pénztárcájával. A srác totál begurult és felkerestette a csajt majd fejbe lőtte. Durva volt ugyanis mindet a szemem előtt tette.
- Azt akarjátok mondani, hogy Ti fogtok elintézni? - kérdezi gúnyosan és a következő pillanatban a szó szoros értelembe arcon köp.
Ez az a pillanat mikor totál elborul az agyam. A gallérját elengedem és egy erőteljes lökéssel a földre lököm majd ott kezdem el rúgni ahol csak tudom. Tökéletesen eltalálom a hasát és gyomorszájon rúgom. Erőteljesen felnyög majd összegörnyed a szemei pedig könnybe lábadnak. Feltérdel és próbál elmászni, de elkapom a nyakánál fogva és a falnak nyomom és egy kést szorítok a torkához.
Remeg és egyben már sír is. Szerintem még össze is hugyozta magát.
- Utolsó kívánság? - suttogom a fülébe, a kés pedig egy vágást hagy a torkánál. A vörös vér lassan tör felszínre és rögtön meglátszik az ezüst kés élén.
De akkor megérzek egy kezet a vállamon. Picit oldalra fordítom a fejemet és Harryvel találom szembe magam, aki még mindig előreszegett pisztollyal figyeli a férfit.
- Legalább magyarázza meg, vagy valami – mondja Harry és elhúz a férfitól.
Mérgesen, de hátrálok pár lépést , de a kezembe tartott kést nem teszem el. Helyette elkezdem az élét simogatni, miközben a pasit nézem aki a falnak lapulva áll, remegő lábakkal, izzadt arccal. Imádom mikor valaki ilyen könyörgö tekintettel mered rám. Most legalább már tudja. hogy kivel is van dolga. Harry közelebb lép a fazonhoz előreszegett pisztollyal. - Hol van a pénzünk tata? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
A tata megnevezésen magamban elmosolyodok. Átérzem a férfi félelmét. Harry zölden virító szemeibe nem a legjobb bele nézni. Olyan félelmetesen csillognak azok a smaragd szemek. Sugall belőlük a gyilkossági vágy.
- Nem tudom, hogy miről beszéltek...- kezd el könyörögni a fazon.
- Hmm, oké – von vállat Harry és máris a ravaszra teszi az ujját. Lassan húzza meg, de mikorra elsütné a golyót a fazon megszólal.
- NE, könyörgöm...esküszöm fizetek, csak adjatok pár napot – sírja el magát és térdre ereszkedik majd meg akarja ölelni Harry lábát, de az rúg egyet a férfi pedig ismét elterül a hideg csempén.
 A nyakán lévő vágás nyom még mindig vérzik, Az arcán is vörös foltok éktelenkednek, pont úgy ahogy a szemén is. Kék pupillái körül véraláfutások vannak, amiket én okoztam neki. Jobban mondva az összes ütés nyom az én érdemem.
- Kaptál már pár napot. Sőt napokig a házad előtt vártunk...Szóval a lehetőségeidet már kilőtted – mondom egyszerűen. Harry hivatalosan bólogat.
- Csak egy napot! - kérlel tovább. Harryvel egyszerre csóváljuk meg a fejünket.
Persze még egy napot adunk neki aztán hirtelen megint felszívódik és lehet soha többet nem találjuk meg mivel még az országból is elszökik. Persze aztán minket nyírjanak ki Miatta. Azt lesheti. Vagy fizet most azonnal, vagy pedig elbúcsúzhat az életétől. Mit nem lehet ezen felfogni? Szerintem számítania kellett volna rá. Nem tudom, hogy az ilyen emberek, hogy gondolkoznak. Vagy azt hiszik, hogyha sírnak meg könyörögnek akkor mi majd ellágyulunk és békén hagyjuk. Hát akkor tévedésben élnek. Soha senkinek nem adunk második esélyt.
- Vagy most rögtön perkálsz, vagy pedig egy szép golyót kapsz a homlokodba. - vonom meg a vállam és váram a reakcióját.
A másodpercek telnek, miközben a tag hol rám hol Harryre pislog. Végül Harry rám pillant tanácstalanul és akkor...akkor hirtelen a szerencsétlenje rám ugrik és ellök mire én megtántorodok és majdnem elesnék ha nem fognám meg hirtelen az egyik mosdót. A tag pedig elkezd az ajtók felé futni. - A KIBASZOTT ÉLETBE STYLES, LŐDD MÁR LE!!!! -  üvöltöm el magam és akkor végre a Fürtöske észbe kap és meghúzza a ravaszt. A golyó tökéletesen eltalálja a férfi hátát, majd pár másodperc múlva holtan dől előre. Hatalmasat koppan és hallom ahogy az egész bárban elhallgat a zene. Biztos meghallották a lövést.
Harry rögtön a nadrágjába csúsztassa a pisztolyát majd felém lép, hogy megnézze jól -e vagyok.
- Buzerant köcsög, azt hitte, hogy át tud baszni – zsörtölődik Hazza miközben segít felállni. Mondjuk nem értem, hogy miért akar segíteni mikor el sem esetem. Csak majdnem. Még jó, hogy jók a reflexeim. Csak hát az ilyen fazonokkal szembe a reflex semmit nem segít, ugyanis Ők erősebbek nálam. Azt hitte, hogy el fog tudni előlünk futni. Arra nem gondolt, hogy ketten vagyunk?
- Húzzunk el innen, mielőtt kijönnek a zsaruk – igazítom meg a dzsekimet és az ablakra bökök.
A halott testtel nem is foglalkozunk. Úgy ott hagyjuk holtan, vérbe fagyva.
Egy ügyes mozdulattal kitárom az ablakot, majd felmászok az egyik vécé ülőkére és egy határozott mozdulattal kimászok az ablakon. Kissé megkönnyebbülök mikor beszívom a friss éjszakai levegőt. Miközben Harryt várom, a nemrég használt véres késemet tisztogatom, majd vissza csúsztatom a hátsó zsebembe. Pont akkor mikor Harry mellém ért.
- Louis üzent, hogy ha van kedvünk mennyünk fel hozzá. Ott vannak a többiek is. - nézegeti a telefonján lévő üzenetet.
Milyen jó már neki. Engem fellökött egy dagadt mangalica, Ők meg hárman nyugodtan a seggüket meresztgetik. Majd legközelebb én is ugyan ezt fogom csinálni mikor nekik lesz valami piszkos ügyük.
- Oké. - egyezek bele és elindulunk Harry autója felé.
A fejemre húzom a kapucnimat ugyanis nem akarom, hogy véletlenül is valaki elkezdjen utánam szaglászni. Túl felismerhető az arcom és elég sokan ismernek ezen a környéken. Helyesbítek, London összes környékén ismernek már, ami néha nem jó.
Harry autója pár utcával arrébb áll. Mikor oda érünk Haz egy ügyes mozdulattal kinyitja a fekete Ronge Rover-e ajtóját míg én az anyósülés felől szállok. Soha nem értettem, hogy miért kell neki ekkor autó. És miért pont fekete? Igaz Niallnek is ilyen van, de neki legalább fehér így Ő nem úgy néz ki mint egy igazi maffia tag.
Hazza beindítja az autó motorját és mielőtt elindulna felvesz egy fekete napszemüveget. Napszemüveget sötétben? Ez beteg! - Harry mi a fasznak veszel fel sötét éjjel napszemüveget? Ugye tudod, hogy a Hold nem süt a szemedbe? - mondom vigyorogva. Harry erre a kijelentésemre egy picit lehúzza a szeméről a szemüveget majd lassan elkezdi a fejét csóválni.
- És kit érdekel, hogy sötét van? Azért hordom mert így még rosszfiússabban nézek ki. - magyarázza a nyilvánvaló tényt. Ráhagyom. Úgysem lenne nekem igazam.
Louis lakásához az út rövid. Ezért tíz perccel később már mi is a kanapéján ülünk. Niall és Zayn épp videójátékoznak és Harry is beszáll. Louis pedig a konyhában telefonálgat ugyanis kaját akar rendelni. Egy kissé unatkozok mivel valahogy nem érdekel az, ahogy a három srác zombikat nyírnak ki. Ezért felállok a kanapéról és a konyhát veszem célpontba ahol Louis van.
Épp háttal áll nekem és a hűtője tartalmát bámulja ami eléggé üres. Egy ügyes mozdulattal leülök az egyik székre és elkezdem az ujjaimmal az asztalon kopogni.
- Hallom a Főnök beszélni akar veled. - fordul felém és becsukja a hűtőt majd mélyen felsóhajt. - Niall ki fog nyírni mivel nincs otthon kajám. - tereli el rögtön a témát mikor észre veszi, hogy a Főnök emlegetésén rögtön elfehéredek. Nem akarok erről beszélni.

- Szerinted is csináltam valamit? - kérdezem halkan és a tenyerembe temetem az arcom.
Lassan már én is kezdem elhinni, hogy tényleg csináltam valamit. De mit? Ha csináltam volna valami rosszat akkor arról tudnom kéne nem? És mi van akkor ha már nincs rám szüksége és ezért ki akar nyírni. Értitek nem kellek már neki és mivel túl sokat tudok a bandákról ezért nem engedhet el élve, így inkább kinyír. Basszus.
- Igaz ötünk közül Te vagy a legzizzentebb mikor a munkáról van a szó, de szerintem ez még bele fér ebbe – ül le velem szembe egy mosoly kíséretében.
Soha nem tagadtam, de a bandából Ő áll hozzám a legközelebb. Benne bízok meg a legjobban és szerintem ez fordítva is igaz. Ha bajban lenne rögtön a segítségére sietnék, pont úgy ahogy Ő is. Hisz mégis csak neki köszönhetem azt, hogy életben vagyok. Neki hála kerültem bele a bandába.
- Szóval akkor ki akar nyírni? - kérdezem egy kissé riadtan.
- Mivel nem én vagyok a Főnök ezért nem tudom, hogy mi a terve veled – mondja gondolkozva.
- Akkor kezdhetem el írni a végrendeletemet – sóhajtok fel szomorúan, Louis pedig felnevet és megveregeti a vállam.
- Számíthatsz Rám haver. Ha akarod egészen az irodáig kísérlek és ha úgy van közbe avatkozok. - mosolyodik el barátságosan és lepacsizunk.
Azért hálás vagyok, hogy mellettem áll. Szerintem más nem kísérne el arra helyre ugyanis aki teheti inkább kikerüli. De Louis tudom, hogy el fog velem jönni és ha kell összeverekedik még a Főnökkel is. Ő egy igazi barát...

2.- Egy értelmes beszélgetés Harryvel!

- Tőlem kérded, hogy miért keres? - kérdezi Harry és megforgassa a szemeit miközben egy ügyes
mozdulattal felpattan a mellettem álló székre és vigyorogva int a pincérnek, hogy hozzon a számára valami italt. Mondtam neki azt, hogy leülhet mellém? Nem emlékszem rá. - Egy martinit kérek cica. - kacsint a pincérlányra aki egy kissé meglepődik a cica megnevezésen. A lány küld egy dühös pillantást a fürtöske felé és elég láthatóan lejeb húzza a mini szoknyáját. Nem értem, hogy mit erőlködik, ha elfordul és felnyúl a martinis üvegért akkor a feneke tökéletesen ki fog látszódni. Harry pont ezért kért Martinit ugyanis tudta, hogy az üvegért a vörös hajú pincérlánynak fel kell nyúlnia. És azt is tudta, hogy a lány nem fog bedőlni neki. Mondtam már, hogy Harry egy nagy játékos? Ha nem mondtam most mondom.
Mindent megkap amit csak akar és most jelen pillanatban ezt a vörös hajú lányt akarja, aki az én véleményem szerint még Tőlem is idősebb. De mit is vártam ettől a helytől? Hiszen ez egy sztriptízbár ahova kiéhezett pasik járkálnak, hatalmas merevedésekkel és a rúdtáncos lányokra verik ki maguknak. Gusztustalan.
Mentségemre legyen szólva én utálom az ilyen helyeket. De amilyen szerencsém volt az egyik kedves emberke megint elfelejtett fizetni és ráadásul már napok óta esze ágában sincs a lakásába tolni a pofáját. Niall három napig ácsorgott a tag háza előtt, de semmi nem történt. Így aztán Zayn fogadott egy nyomozót aki kiderítette, hogy a fazon minden éjszaka ebbe a sztriptízbárba jár és itt csorgatja a nyálát a kurvákra. Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy nekünk nincs pénze fizetni, de a szajhákra van pénze, hogy szopják le.
A jó dolga azonban ma véget ér, ugyanis innen már nem menekül előlünk. Habár ha Harry így folytass akkor megint szépen elhúz a szemük elől. Azt pedig nem engedhetem, ugyanis a határideje már így is lejárt.
- Mondtam, hogy rendelhetsz magadnak valamit? - húzom fel a szemöldökömet és azt nézem ahogy a pincérlány megtölti a poharat az alkoholos itallal és Harry felé löki a poharat, aki vigyorogva nyúl a pohár felé, de előtte még megpróbálja elkapni a lány kezét, aki viszont időben elkapja a kezét és inkább tisztes távolságba megy Tőlünk. - Kisfiú vagy Te meg az ilyen italokhoz. - csóválom meg a fejem és egy ügyes mozdulattal megfogom a poharat és lehörpintem. Az alkohol rögtön szétárad a testemben és az erőssége miatt megborzongok. Jó íze van, de nem iszok többet ugyanis ma munkám van.
- Mondtam már, hogy ne szólíts kisfiúnak mások előtt – sziszegi és ökölbe szorulnak a kezei. Felnevetek és megveregetem a vállát. Tudom, hogy utálja mikor 'kis' vagy 'törpe' jelzővel illetjük. De ezt már soha nem fogja tudni magáról levakarni, hisz örökre Ő lesz a banda legfiatalabb tagja. A mi kis Harrynek. - Amúgy is most már kifizetheted amit megittál. - kulcsolja össze a kezeit mérgesen.
- Ha Te ittad volna meg akkor is én fizettem volna ki – mondom egyszerűen a kész tényt.
Ha Harry mellett van valaki akkor mindig a másik személy fizeti ki, azt amit Harry kért. Ne kérdezzétek, hogy a fürtöske miért nem szeret fizetni. Azonban Harry figyelembe sem vesz ugyanis tekintetét megint a pincérlányra vezet és dob felé egy puszit. Szegény lány szerintem épp a halálát tervezi. Bár nyírná ki helyettem. - Ne játszd a nagycsávót Haz. Elég ha csak rád néz és rögtön rájön arra, hogy Te még csak egy pisis vagy. - mondom unottan.
Harry arca elvörösödik mikor meghallja a pisis szót. Igen elszégyelte magát mivel véletlenül – vagy nem – olyan hangosan mondtam, hogy még a lány is meghallotta. Hupsz.
- Irigykedsz mivel rám csak úgy ragadnak a csajok, míg Téged figyelembe sem vesznek – mondja szemrehányóan én pedig elnevetem magam.
Engem nem vesznek figyelembe? Igen akkor biztos, hogy tegnap este azért voltam egyszerre kettővel, persze felváltva. Több csajom volt mint Harrynek az elmúlt húsz évében. Csak ugye én nem dicsekszem vele úgy mint Ő. Mit dicsekedjek vele? Hisz csak egy éjszakás kalandjaim voltak az elmúlt évben és kicsit sem vagyok büszke rá, de nem áll szándékomban változtatni rajta. Még akkor sem leszek szerelmes ha egy pisztolyt emelnek a homlokomhoz. Nem lehetek szerelmes és kész.
- Persze irigykedek mivel velem soha nem flörtöltek olyan idős hölgyek mint veled – mondom és Harry arcára rögtön ráfagy a mosoly. És a kör győzte ismét a hatalmas Liam Payne! Köszönöm. - Tényleg Harry mindig is meg akartam kérdezni, hogy mikor elélveztél benne mit kiabáltál? Nagyi?? Vagy öreglány? Hmm?? - húzogatom fel- le a szemöldökömet vigyorogva, Harry pedig elkezdi a pultba verni a fejét. Hát ez vicces. Imádom ezzel basztatni. Úgy ahogy a többiek is.
Istenem még úgy él bennem az a jelenet mintha tegnap történt volna. Harrynek szülinapja volt tavaly és Zaynel, Louisval, Niallel úgy gondoltuk, hogy korán reggel felköszöntjük az ágyában. Mivel Lounak volt lakás kulcsa Haz lakásához ezért könnyen be tudtunk menni. Szóval ajándékokkal meg süteményekkel a kezünkbe indultunk meg a szobája felé, ahonnan hát elég érdekes hangok szűrődtek ki. Niall fel akart nevetni, de Zayn lepisszentette és megfogta az ajtó kilincsét majd hang nélkül nyitotta ki az ajtót, miközben én a jobb válla felett néztem át, Louis a bal válla felett, Niall pedig a lábai között kukucskált és akkor megláttuk Harryt  miközben az ágyán feküdt totál meztelenül és egy idős nyanya pont a barátunkon..khm...lovagolt.
Egyszerre röhögtük el magunkat mivel totál készek voltunk. Ezt az egy dolgok soha nem néztük volna ki Harryből. Könyörgöm Haz egy aranyos kisfiús arcú srác aki egy csomó csajt tudna találni magának. Akkor mégis miért kezdett ki egy majd hetven éves öregasszonnyal? Igen, hetven éves volt mivel az incidens után úgy gondoltuk, hogy kifaggatjuk az ifjú szerelmes párt ezért megvártuk őket az ebédlőben és a nyanya mikor lejött, Louis első kérdése az volt, hogy hány éves.
- Mondtam már, hogy totál be voltam baszva akkor éjjel – mondja szinte már sírva.
Persze én is arra fognám. Nem értem, hogy miért nem vallja be, hogy az idősebb nőkre bukik. Nem szégyen ez csak kellemetlen.
- Annyira, hogy nem vetted észre, azt hogy a partnered akivel épp dugni készültél, épp fogatlan ? - húzom fel a szemöldökeimet sejtelmesen miközben az államat simogatom.
- Mikor fogsz leakadni végre erről a témáról? - kérdezi fogcsikorgatva.
- Soha. - válaszolom egyszerűen, Harry pedig fájdalmasan feljajdul. Ez van. Soha nem fogok erről a témáról leakadni, úgy ahogy a többiek sem.
- Majd akkor legyen ilyen nagy szád mikor a Főnök irodájába fogsz ülni – hangja egy csapásra gúnyosan cseng és most én vagyok az aki abba hagyja a nevetést. A Főnök. Néhány pillanatra elfelejtettem, hogy találkoznom kell vele. - Mit követtél már megint el Leeyum? - húzogatja fel- le a szemöldökét Hazza.
- Semmit...most tényleg nem nyírtam ki senkit ok nélkül. - válaszolom ártatlanul.
Volt már rá példa, hogy a Főnök azért hívott be az irodájába mert kinyírtam az egyik emberét. Az nem az én hibám volt. Az a féreg ellopta a motoromat és az ebay-en árulta. Persze, hogy totál kiakadtam. Számomra a motorkám a szerelmem. Az a köcsög meg csak úgy elhajtott vele és el akarta volna adni jó pénzért. Szóval mikor megláttam a motoromat a neten rögtön felkeresem és hát megöltem. De mentségemre legyen szólva mikor én otthagytam még élt. Szóval szerintem saját magát nyírta ki, mivel én nem találtam el semmi fontosabb szervét.
Amúgy is a világ hálás lehetne nekem amiért megszabadítottam a Földet egy tolvajtól. De senki nem köszönte még meg. Sőt a Főnök szó szerint lebaszott, hogy ne nyírjam ki az embereit, de aztán azért megdicsért amiért kiállok magam mellett. Én a motrom mellett álltam ki ugyanis még egyet nem tudnék venni magamnak. Habár tudnék, de nem akarnék. Már annyira a szívembe lopta magát a kicsike. Túl sok mindent éltünk meg így kettecskén.
- Akkor miért akar beszélni Veled? Ok nélkül nem szokott senkit az irodájába hívni – magyarázza Harry úgy mintha én nem tudnám.
Igaza van mivel a Főnökhöz soha senki nem mehet csak úgy be. És nem is akar oda senki bemenni. Ugyanis onnan az emberei nagy része halottan jön ki. Komolyan beszélek. Mikor két éve Louis és Zayn vitt hozzá akkor is egy hullát hoztak ki az irodájából.
Pedig először tök normális pasas. Vagyis ha olyan kedve van akkor el lehet vele jól lenni. Mondjuk engem csak egyszer dícsért meg. És fél évente ha egyszer ha látom, akkor is csak a munka miatt.
De ha Ő saját maga hív be valakit az irodába, na akkor ott már nagy baj van. És engem most Ő hívott be, szóval valami történt. De mégis mi? Most tényleg nem csináltam semmi olyat. Sőt a melót is jól teljesítettem. Kivéve a mostani esetet, de szerintem ma ez a tag is meglesz.
Akkor mégis mi a francot akar? Most semmiért nem nyírhat ki. Basszus utálom az ilyeneket. Jobban szeretem mikor tudom, hogy mi a szitu. Gondolkozz Liam, mit csináltál az utóbbi időben amit nem lett volna szabad? Gőzöm sincs, de hamarosan úgyis megtudom.
- Harry ha tudnám elmondanám – mondom egy kissé ingerülten mire Ő meghökken és a távolba mered.
- Megjött az emberünk. - bök a távolba a színpad felé egy eléggé kopaszodó, kövér férfira. Hoppá. Én mondtam, hogy ma este elkapjuk a szerencsétlent.
Egy ravasz mosoly kúszik az arcomra miközben azt figyelem ahogy leül a színpadhoz legközelebb álló székre és felteszi a szemére a szemüveget, hogy jobban láthassa a rúdtáncos ribancokat. Hogy van gusztusa az ilyen nőkhöz? Habár nem csoda, hogy senkinek nem kell ugyanis nem egy adonisz. Hatalmas szemekkel bámulja a táncos lányokat, a pénztárcájából pedig egyesével húzza elé az összegeket.  Én a helyében nem verném el a pénzét. - Kapjuk már el! Nincs kedvem egész éjjel itt dekkolni. - mondja duzzogva Harry és feláll a székről, hogy tudjon oda menni a fazonhoz, de én nem engedem. Egy határozott mozdulattal a karja után kapok és vissza húzom a székére.
- Még nem. - csóválom meg a fejét, Harry pedig csalódottan morog az orra alatt. -Had élje ki magát. Többet úgysem fog ilyet látni. - magyarázom megalázóan.
Biztos, hogy többet nem lesz alkalma rúdtáncos picsákra kiverni a farkát. Ha rajtam múlik még farka sem lesz mert azt is kiverem belőle.
Majd megtanulja, hogy kivel húz ujjat. Velem jóval kezdett ki. Helyesbítek...velünk, ugyanis Harry is egy elmebeteg állat.
Távolról bámuljuk a fazont aki tényleg jól szórakozik. Egészen addig míg hirtelen fel nem áll. Körül néz és elindul a mosdók irányába.
Eljött a mi időnk.
Felpattanok a székemről és Harry is követi a példámat. Megigazítom a fekete dzsekimet és elindulok be a táncoló tömegbe. Egy csomó embernek neki ütközök ráadásul Hazzára is figyelnem kell ugyanis megint nem bír a farkával. Így végül nekem kell lerántanom egy farmerszoknyás lányról aki elég csalódottan pislog Fürtös felé.
Mit nem bír egyszer az életben nyugton maradni? Muszáj neki mindig csajokat hajtania? Küldök egy gyilkos pillantást felé, majd tovább folytatom az utamat. Megkönnyebbülés fog el mikor végre kiérek a tömegből. Bevárom Harry és elindulok a mosdók felé.
Mikor oda érek a lábammal kirúgom az ajtót és erre akik a helységben tartózkodnak rögtön riadtan pislognak felém, de nem mozdulnak. Engem nem is nagyon érdekelnek. Csak azt a tetűt bámulom aki nyugodtan hugyozik a legtávolabb eső mosdónál.
Harry egy adott pillanatban, szó nélkül előrántja a pisztolyát és felemeli azt. A helységben álló népnek több sem kell. Rögtön egyesével kimennek a mosdóból, így csak hárman maradunk. De a szerencsétlennek még mindig nem esett le, hogy valami nincs rendben.
Komolyan, hogy tud ennyire koncentrálni? Fél, hogy lehugyozza magát vagy mi? Vagy talán pont most veri ki magának? Basszus nem akarok ingyen pornót nézni.
Megforgatom a szemeit és elindulok az emberünk felé. Harry szorosan a nyomomba van még mindig előre szegezett pisztollyal a kezében. Ki van már éhezve egy kis gyilkolászáshoz.
- Helló Adonisz! - köszörülöm meg a torkom. A férfi rögtön hátra kapja a tekintetét majd mikor meglát minket Harryvel elfehéredik és megtántorodik. Na, ne hogy elájuljon itt nekem. - Ne színészkedj, hiába ájulsz el, nem veszem be. - mondom mérgesen és felé lépek egyet.
Hatalmasat nyel és elkezd szemezgetni Harry pisztolyával.
- Mit bámulsz? - kérdezi idegesen Harry. - Nem láttál még fehér embert?
Szerintem pisztolyt nem látott még. Drogot képes venni, de azt nem tudja, hogy mivel jár az, ha nem fizet érte. Őstulok.  Hogy lehetnek ekkora agyatlan emberek a Földön? Minek drogoznak ha végül nem tudják kifizetni? Vagy azt hiszik, hogy majd meg lesz könyörülve rajtuk?
- Öhm...szép pisztoly – dadogja végül és kényszer mosolyt villant. - Soha nem fogtam még igazi fegyvert a kezemben. Megfoghatom? - kérdezi reménykedve és elindul Harry felé, de én ügyesebb vagyok nála.
Egy határozott mozdulattal behúzok neki egyet, megtántorodik én pedig a falhoz nyomom miközben kezeit hátra felé szorítom. Lihegve kapkodja a levegőt a szorításom miatt és verejtékezni kezd. Kínszenvedés.
Ha nem avatkozok közbe simán elvette volna Harry pisztolyát és ellenünk használta volna.
- Mit akartok Tőlem? - lihegi én pedig még jobban nyomom a falhoz és elkezdem kifelé csavarni a csuklóját. Hatalmas fájdalmakat érezhet ugyanis simán képes lennék eltörni a csuklóját. És szerintem ezt Ő is nagyon tudja. Pont ezért remeg ennyire. Isteni érzés a szenvedését nézni. És ez még csak a kezdet...

1.- Kicsit sem átlagos élet!

Hellóó mindenki!!!! Tegnap kicsit (nagyon) meglepődtem mikor megláttam h mennyi komit írtatok :) még csak gondolkoznom se kellett azon, hogy mikor is tegyem fel az első részt :D viszont a kövi csak pénteken érkezik :/ sajnálom h nem tudom naponta még hozni a részt, de amit jó sok rész meg lesz írva máris naponta fognak érkezni a részek. Mellesleg a fejezetben sok, trágár szó található, szóval mindenki saját felelősségre olvassa :P azért örülnék pár véleménynek mert tényleg izgulok h mit szóltak ehhez a történetemhez :D ó és nézzetek be a Nicole Reddel vezetett közös blogunkba is..tegnap új fejezetet írtam... LINK

- A Főnök beszélni akar vered az irodában. - ütögeti meg a vállam Harry, mire én rögtön leteszem a
kezembe tartott poharat a pultra és a fürtösre emelem a tekintetemet.
Smaragdzöld szemeivel vizslat az arcán pedig egy gúnyos mosoly terül szét. Mint mindig mikor a Főnök szóba kerül. Harry a legnagyobb seggnyalója.  Azt hiszi, hogy Ő a legjobb ember a bandából, pedig téved. Ő csak egy kis nyaligép aki félti az életét ezért minden mocskos dolgok elvállal. Harry egy féreg aki csakis a bőrét félti. Még a családja sem érdekli. Könyörgöm az anyjának és a nővérének miatta kellett elhagynia a várost, ugyanis a drága pici fiú belekeveredett egy gyilkosságba és mindenki Őt kereste. Akkor került hozzánk, vagyis a bandába.
És, hogy milyen bandába tartozunk? Nehéz lenne így elmagyarázni. Szerintem elég legyen annyi, hogy nap mint nap egy csomó sötét alak vesz körül és a mi feladatunk az, hogy behajtsuk a pénzt az anyagokért. Nem drog dílerek vagyunk. Soha nem keverednék bele drogos ügyekbe. Azért annyira nem vagyok köcsög. Fiatal vagyok még a börtönhöz.
Lehet nekünk nincs közünk a drogokhoz, de másoknak igen. Méghozzá olyanokról beszélek akik a Főnök dílereitől anyagot vesznek és valami csoda folytán nem fizetnek hetekig. Nem értem. Tudják, hogy az anyagért fizetni kell. De nem, olyan kibaszott ostoba emberek élnek ezen az elbaszott világon, hogy elfelejtenek fizetni még hetekkel később is.
Itt jövünk képbe mi. Felkeressük a tagot, hogy felszólítsuk fizesse ki az anyagot mert ha nem, csúnya vége lesz. Kér pár nap haladékot, mi pedig rábólintunk és úgy búcsúzunk el, hogy pár nap múlva viszont látjuk egymást, de ha addigra sem lesz meg a zsé akkor jobban teszi ha már most elbúcsúzik a családjától. Vicces mivel mikor a család szó szóba kerül, rögtön azt válaszolják, hogy a felesége nem tudja, hogy titokban drogozik. Idióta.
Lényeg a lényeg. Pár nap múlva ismét felkeressük a tagot és akkor már semmiről nem beszélgetünk. Vagy fizet vagy pedig elbúcsúzik az életétől. Vannak olyanok akik még pluszt is fizetnek csak azért, hogy meghálálják azt, hogy nem csináltuk ki őket. De vannak olyanok is akik elkezdenek rimánykodni. Huszonkét éves vagyok, de egy kezemen nem tudnám megszámolni, hogy mennyi férfit láttam már bőgni. A bőgés rajtuk már nem segít. Ha mi nem nyírjuk ki a tagot akkor a Főnök keresi fel és kinyírja a családjával együtt és szerintem még minket is.
Összesen hányszor is kellett már ölnöm? Bocs, hirtelen nem tudom összeszámolni hányszor húztam már meg a ravaszt. Azt sem tudom összeszámolni, hogy hányszor sajnáltam a tagot akit ki kellett nyírnom.
Soha senkit nem sajnálok mikor meg kell ölnöm. Magának kereste a bajt. Szépen el van neki minden magyarázva. Csak perkálnia kéne. Ha megtenné, akkor én nem lőném fejbe.
Nekem hiába könyörögnek. Ha én nem nyírom ki akkor vele együtt nyírnak ki engem is. Fiatal vagyok még a halálhoz, és nem egy kibaszott tulok fazon miatt akarok meghalni aki elbőgte magát előttem az én szívem pedig meglágyult.
Az én szívem soha nem lágyul meg. Segítek, de csakis azoknak akikben teljes szívemben megbízok. És ilyen emberekből nincs valami sok. Magányos farkas vagyok ha lehet így mondani.
Senkit nem engedek magamhoz közel, ugyanis tudom, hogy milyen munkám van. Ha a Főnök megtudná, hogy van valami gyenge pontom akkor  és ott tudna hátba szúrni a személyen keresztül.
Gondolom most felmerült bennetek a kérdés, hogy hol van a családom.  Van családom és nekem is normális életem volt egészen addig míg el nem kezdtem az egyetemet Londonba. Mert én mindenáron Anglia fővárosában akartam tovább tanulni. Pedig lehetett volna sima tűzöltó vagy gyárban dolgozó munkás. Nem, én sport edző akartam lenni mivel éltem haltam a fociért.
Az egyetemre sikeresen felvettek és tökre élveztem az egyetemi életet egészen … egy estig. Egy este mikor rosszkor voltam rossz helyen.
Egyetemi buli volt egy város klubban ahol meg akartuk ünnepelni a vizsgaidőszak végét. A haverjaim egy kissé felöntöttek a garatra azonban én tartottam magam, mivel másnap haza szerettem volna utazni a téli szünetre. Szóval ezért én leléptem és magam indultam vissza a koleszba.
Sötét ködös este volt, de nem nagyon zavart ugyanis akkor már hozzá szoktam az ilyesfajta időjáráshoz. Zsebre dugott kezekkel lépkedtem miközben magamba dúdolgattam, közben pedig abban reménykedtem, hogy nehogy elkezdjen esni az eső. Az időjárás nem hallgatta meg a könyörgésemet ugyanis rá pár percére elkezdett szakadni az eső. Fejemre felhúztam a kapucnit és irányt változtattam. Vagyis rövidebb utat a kolesz felé.
Ami egy kisebb kivilágítatlan parkon át vezetett. A telefonommal világítottam az utat nehogy fejre álljak, amikor hirtelen pár alakot véltem felfedezni a parki út közepén. Egy férfi a földön fetrengett miközben két alak állt felett és messziről is jól kivehető volt, hogy  rugdossák. Megijedtem és az egyik közeli fa mögé bújtam. A földön fetrengő férfi szívszorítóan könyörgött és szinte már sírt, míg a másik két sötét alak csak röhögött és valami pénzről pofáztak amit egy bankból raboltak el és amit valakik lenyúltak tőlük. Nem értettem, de nem is érdekelt.
Tátott szájjal bámultam a fa mögül a jeleneteket amikor az egyik sapkás alak egy pisztolyt rántott elé és a földön fekvő férfira tartotta majd...lelőtte. Csak úgy lelőtte és közben röhögött.
Na nekem több sem kellett. Elfeledkeztem róla, hogy hol vagyok és véletlenül felkiáltottam. Bár ne tettem volna. A két sötét alak észrevett és megindultak felém. Elfuthattam volna, de nem tettem.
Csak vártam, hogy közel éljenek. És akkor elkezdtek hozzám beszélni. Nem lehettek tőlem nagyon idősebbek. Az egyiküknek tengerkéken virító szemei voltak, míg a másiknak hollófekete haja.
Igen a fekete hajú srác rögtön ki akart csinálni mivel túl sok mindent halottam. De a kék szemű nem engedte. Azt mondta, hogy elvisznek valamilyen raktárba a Főnökhez és majd Ő eldönti, hogy mi lesz velem.
Elvittek. Akkor találkoztam először azzal a bizonyos Főnökkel. Feketén virító szemek, sebhelyek az arcán, sárga fogak, napszemüveg. Tipikus maffia alkat. - és mint ahogy az a végére kiderült, London legnagyobb maffiája volt.
Két választásom volt. Vagy ott helyben megölnek, vagy pedig beszállok a bandába, Louishoz és Zaynhez. - a két srác aki a parkban kicsinálta azt az alakot.  Még élni akartam ezért bele egyeztem, hogy beszállok hozzájuk. De akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkozok.
Nem kellett sokat várnom míg rájöttem.
Az első melóm, ki kellett csinálnom egy idősebb férfit aki tartozott a Főnök egyik emberének. Húsz éves voltam, normális családi háttérrel ahol a szüleim arra neveltek, hogy mindent meg lehet oldani és, hogy az erőszak semmit nem old meg. És én akit a suliban bántalmaztak egy pisztollyal álltam egy idős férfi előtt és azt akarták, hogy lőjem le. Nem tettem. Inkább elfutottam, de feleslegesen.
A Főnök emberei megtaláltak és szépen elintéztek. Ha Louis nem szállt volna közbe megöltek volna. De Ő nem engedte. Azt mondta, hogy adjanak még egy esélyt nekem és ha azt is elszúrom akkor kinyírhatnak a családommal együtt. Nem akartam azt, hogy a családomnak valami bajuk essen.
Tanultam a leckéből és élni akartam. Ezért olyan lettem mint Ők. Két hosszú éve megtanultam a behajtók minden szokását. A szüleimmel megszakítottam a kapcsolatot ugyanis nem szeretném azt, hogy miattam bajba keveredjenek. Ők úgy tudják, hogy még mindig egyetemre járok és azért nem járok haza mivel annyira szeretek Londonba.
Mégis a nagybátyám miattam halt meg.
Tavaly összejöttem egy csajjal, Natalieval. Az egyik klubban ismerkedtünk össze ahova én elég gyakran jártam. Általában ott szoktam találkozni a reménytelen esetekkel akik utolsó lehetőségekért könyörögtek. Natalie pedig ott volt rúdtáncos.
Rögtön rá kellett volna jönnöm, hogy valami nincs rendben vele. Túl sokat tudott a gyilkoságokról meg a drogokról. Naiv voltam mivel elvakított a szerelem. Összejöttem vele és hát minden kis banda titkot tudni akart. Tudni akarta, hogy hol van a Főnök széfjei. Én hülye pedig elmondtam.
Egy nap aztán ismét szembe találtam magam a Főnökkel. A lakásomba keresett fel és elmondta, hogy egy Liverpool- i maffia csoport megpróbálták kirabolni Őt. Rögtön tudtam, hogy Natalie keze van a dologban hiszen Liverpoolban élt. Mint ahogy a végén kiderült az apja volt a liverpooli maffia csoport fejese. Király. A kis ribanc átbaszott miközben én tényleg szerettem. Csakis az apja miatt volt velem, na meg a Főnök pénze miatt.
Aztán még aznap este jött az anyámtól egy telefonhívás, hogy a nagybátyámat holtan találták az autója mellett egy golyóval a fejében. Miattam halt meg. A Főnök nagyon jól tudta, hogy nagybátyám közel áll hozzám. Így büntetett meg Natalie miatt. Miattam halt meg az egyik fontos személy az életemben.
Akkor nap fogadtam meg, hogy soha többé nem engedek senkit közel magamhoz. Azóta nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni. A csajokat csak egy éjszakára bolondítom aztán reggel elküldöm Őket melegebb éghajlatra. Még egyszer senkinek nem engedem meg, hogy úgy átbasszon mint Natalie. A nagybátyám az én hülyeségem miatt halt meg.
Kiszállhatnék a bandából, de most már én nem akarom. Annyi pénzem van, hogy egy normálisan dolgozó ember megirigyelné. Huszonkét éves vagyok, saját lakással és pénzel ráadásul a munkám is eléggé elviselhető. A gyilkolászáshoz pedig már hozzá szoktam.
Amúgy is ha most azt mondanám, hogy kilépek az első adandó alkalommal kinyírnának. Szóval esélyem sincs menekülni.
És nem is akarok. A szüleim hiányát már megszoktam és Ők is bele törődtek szerintem. Tudom akár mikor az egész bandával lebukhatunk, de az soha nem fog megtörténni. Zaynt egyszer vitték be az őrsre, másnap egy rakat rendőr különös oknál fogva holtan találtak. Igen, a Főnök kinyíratta őket.
Apropó Zayn. Kezdetben nem bízott bennem és nem is akarta, hogy hozzájuk tartozzak. Ő elvolt Louis-val kettecskén. Aztán mégis az én segítségemre szorult. Pénzét elköltötte agyatlan dolgokra és még Louis sem tudta kihúzni az adósságából. Nekem hála nem vitték el a lakását. És azóta szerencsére rám is úgy tekint mint Louisra.
Kezdetben így hárman jártuk éjszakánként a várost és kerestük fel azokat akik tartoztak valakinek.
Louis hatalmas tag. Ő még ha kinyír valakit akkor is hülyéskedik. Volt már úgy, hogy mikor pisztolyt emelt egy tag fejéhez megkérte az áldozatot, hogy nőies hangon könyörögjön. Beteg állat.
Egyébként Ő úgy került a Főnökhöz, hogy kölcsön kért tőle és mivel nem tudta vissza adni Őt is választás elé állították. Természetesen a bandát választotta. A Főnök imádja a fiatal srácokat mivel állítása szerint mi fürgék vagyunk és jobban vág az eszünk mint az idősebbeké.
Így csatlakozott Louis Zaynhez, ugyanis Zayn akkor már nagyban benne volt a dologban. Ugyanis az apja is a maffiához tartozott, de aztán elfogták és bedugták egy amerikai börtönbe. Zayn pedig bosszút akar állni az embereken ezért tizennyolc évesen csatlakozott a Főnök embereihez. Azért durva, hogy már négy éve ezt csinálja és azóta is ugyan olyan bosszúvággyal öl embereket. Minden áron meg akarja találni azt az embert aki börtönbe juttatta az apját és aki miatt az anyjának és a húgainak bujdosniuk kell.
Aztán ugye csatlakoztam én hozzájuk majd rá fél évire már négyen lettünk Niall személyében. Az ír gyerek akit Írországban köröztek valami drogos ügy miatt. Átszökött Angliába és a Főnök karolta fel. Niall nagyon tudja a dolgát. Ki sem nézné belőle az ember, hogy egy ilyen kedves arcú srác egy őrült gyilkos, meg drogdíler. Vicces mivel mikor felkeresünk egy tagot a lakásában és kinyírjuk akkor Niall addig nem hagyja el
a helyszínt míg ki nem ürítette a hűtőt.
És ugyebár itt van még a kis Harry. Igen, kicsi mivel ötünk közül Ő a legfiatalabb és a legnagyobb kétszínű. Benne tényleg nem lehet megbízni. Nem tudom, hogy mit csinálna ha négyünk körül valaki bajba kerülne. Szerintem csakis magát mentené. Néha felfordul tőle a gyomrom, de hát nem csinálhatok semmit ugyanis Ő is a banda tagja.
Igen bandákra vagyunk osztva. Soha senki nem mehet a csapatból maga, mindenkinek kell egy társ. Hát nekem négy társam van, akik szinte már olyanok a számomra mint a családom. De mint mondtam én magányos farkas vagyok.
Nem bírnám elviselni ha ennek a négy srácnak is miattam lenne valami bajuk. Inkább engem intézzenek el ha úgy van.
Akinek ilyen élete van mint nekem annak a veszélyre is kell számítania. Vannak rizikós helyzetek amikor még is befosok. Elég sokszor néztem már szemet a halállal pedig még fiatal vagyok.
Azért durva, hogy egy csomó ember ki akart már nyírni. Volt úgy, hogy mentünk behajtani a pénzt és én beszéltem a taggal míg Louis és Niall az ajtóban várakozott. Én elmondtam a tagnak, hogy pár napon belül adja meg a tartozását majd megfordultam és el akartam menni, mikor az az őrült előrántotta a nadrágjából a fegyverét és háton akart lőni. Ha Niall nem ordítja el magát, hogy vigyázzak akkor halott lennék. De szerencsére még idejében a földre tudtam ugrani így a golyó az ablakot találta el. Utána a tagot rögtön kinyírtam. Én rám senki nem fog csak úgy lövöldözni, ráadásul nem akkor mikor nem figyelek. Szép kis golyót kapott a pofájába és még le is köptem.
A srácok szerint ötünk közül én vagyok a legdurvább és a legérzéketlenebb, ugyanis engem senki nem érdekel. Arcrezzenés nélkül puffantok le akárkit. Az évek alatt megerősödtem. Mindenki csakis saját magának köszönheti. Ha valamit vesznek akkor fizessék ki. Ha kölcsön kérnek akkor fizessék vissza. Könnyű. Arról már nem én tehetek, hogy nem tudják megadni a tartozásaikat.
Mert ha megadnák akkor én sem ölném meg őket. Vagy azt hiszitek, hogy nekem olyan könnyű ez az egész?
Basszus én csak a családom miatt vagyok ilyen. Ugyanis ha ellent mernék szegülni a Főnöknek akkor kinyírná őket. Számomra pedig a család a legfontosabb. Pont ezért is szüntettem meg a kapcsolatot velük. Így tudom, hogy biztonságban vannak. És ha valami hülyeséget csinálok akkor nekik még akkor sem lesz bajuk.
- Mit akar Tőlem? - húzom össze kérdően a szemöldökeimet.

Új

Mint ahogy tegnap ígértem, ma átcsináltam a blogot. Előre felkészítek mindenkit, hogy ez a történet most más lesz mint a többi. Szóval aki nem bírja az ilyen trágár szavas cuccokat az jobb ha bele sem kezd.
Az oldalsávban elolvashatjátok a történet rövid ismertetőjét, illetve kitettem egy trailert is.
Az első rész érkezése attól függ, hogy ez a bejegyzésem mennyire lesz népszerű. Sajnos most nem fognak naponta érkezni a részek ugyanis csak 11 fejezet van előre megírva :/
Ó és még el nem felejtem. A történet szinte összes fejezete Liam szemszögéből lesz írva ugyanis ez inkább az ő történetéről fog szólni. Mellesleg ebben sokkal nagyobb szerepe lesz a többi srácnak is mint az előző történetben.
De aki most valami olyan történetet vár tőlem mint az előzőek voltak azt el kell szomorítanom, ugyanis ennek eléggé sötét lett a hangulata.

#40 Epilógus

Sziasztoook! Szóval itt az epilógus ami nekem nem tetszik ugyanis mikor ezt írtam úgy voltam vele, hogy ennek a történetnek még egyszer lehet folytatása. Igen terveztem/tervezem, hogy még ebben az évben talán írom a folytatását aminek semmi köze nem lesz az epilógushoz...de addig is ha véletlenül meggondolnám magam akkor tiszta a lelkiismeretem mivel pontot tettem a történet végére..igaz úgy, hogy egy csomó lezáratlan ügy maradt aminek a válaszaira lenne a következő éved, és amire lehet soha nem is kaptok választ.

Holnap a blog új külsőt kap és felkerül egy előzetes,,vagyis az új történetem előzetese szóval örülnék neki ha majd vissza néznétek :) De addig is itt az epilógus és aki valaha is elolvasott egy részt is a történetből az legyen annyira aranyos és dobjon meg egy véleménnyel, hogy tudjam nektek is annyira tetszett ez a történet mint nekem...amúgy én rettentő büszke vagyok ám, mivel életem legesleghosszabb története lett :D wáá..

Abbie Evans-Payne

- Újra tizenhat évesnek érzem magam. - hallom meg Liam hangját én pedig rögtön felpillantok a papíromról amin egy dalszöveg szerepel.
Magam elmosolyodok ahogy keresztszüleimet nézem. Liam hátulról öleli át feleségét Skylert akinek a karjaiban a két éves Nikki foglal helyet. Mindig is irigyeltem az Ő szerelmüket.
Amióta az eszemet tudom mindig így szerették egymást. Pedig Skyler szerint voltak nehéz időszakaik, de arra én nem emlékszem. Pedig mióta emlékszem dolgokra Ők mindig is egy párt alkottak. Talán nyolc éves lehettem mikor megtartották az esküvőt. Én voltam a koszorúslány. Viszont gyerekük sokáig nem voltam ugyanis mindig engem tartottak annak. Hát nem hiába tartom Őket a hivatalos szüleimnek.
 Hiszen Ők neveltek fel. Mindig mellettem voltak és bármikor számíthattam rájuk. Számomra Liam és Skyler a szüleim, csak annyi különbséggel, hogy a nevükön szólítom őket.
És imádom Őket. Minden megadtak nekem amit csak akartam. A tenyerükön hordoztak, pedig nem voltam a saját gyerekük. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélkülük.
Olyan élményben volt részem amiken más gyerekek még csak álmodni sem mernének. Öt éves koromban a One Direction volt a világ legfelkapottabb bandája. Liam pedig az egyik koncertjükön felvitt a színpadra és velem énekelt. Harryre, Louisra, Niallre és Zaynre pedig a mai napig úgy tekintek mint a nemlétező bátyáimra. Szinte minden nap találkozok velük, pedig a banda már réges régen feloszlott. De barátok maradtak. Részben azért lett vége ugyanis felnőttek.
Először Zayn vette el Perriet. Majd rá egy évire megszületett az első közös gyerekük Jade. Azóta pedig már a harmadik gyereknél tartanak.
Utána rögtön jött Liam és Skyler. Akik két éve született meg az első közös gyerekük ugyanis én felnőttem. Felnőttem? Tizenhat éves vagyok, de Skyler szerint lassan elköltözök otthonról.
- Bocs édesem, de nem nézel ki tizenhatnak - nevet fel Skyler és egy puszit nyom férje arcára aki felhúzza az orrát.
- Azért érzem magam tizenhatnak ugyanis újra eszembe jutott mikor én jelentkeztem az X-Factorba- csóválja meg a fejét és magához húz majd büszkén megölel.
Hát igen. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi legyen velem. Az éneklés már gyerekkorom óta az életem része volt és ezt Liamnek köszönhetem. Egy csomószor voltam vele különféle stúdiókba. Ráadásul Skyler szinte az összes One Direction koncertra elvitt. Szerintem tök egyértelmű volt, hogy a keresztapám nyomdokaiba lépek.  - SkySky emlékszel arra mikor azt mondtam, hogy Abbs énekes lesz?
- Igen emlékszem. - bólint a keresztanyám.
- Azt mondtad, hogy ez soha nem fog bekövetkezni mivel nem akarsz még egy énekest a családba - mondja vigyorogva Liam, mire Skyler megforgassa a szemeit. Pedig soha nem mondta, hogy nem szereti ha énekelek.  - És csak, hogy tudd szerintem Nikki is énekes lesz. - veszi ki lányát, Sky karja közül aki boldogan kacagni kezd.
Az emberek szerint Nikki pontosan úgy néz ki mint én mikor kicsi voltam. Lehet. Az biztos, hogy számomra olyan mintha a húgom lenne.
- Szóval itt van a mi kis dalos pacsirtánk - hallok meg egy ismerős hangot majd szembe találom magam Niallel, Louisval, Harryvel és Zaynel.
- Ezt nem hiszem el. Liam Te komolyan elmondtad nekik, hogy ma lesz a meghallgatásom? - fordulok az említett felé aki sajnálkozva pislog felém.
Ez most annyira ciki. Így is sokan bunkón néznek rám a nevem miatt. Azt hiszik, hogy csak Liam hírneve miatt vagyok tehetséges.
- Én csak Theot kísértem el - válaszolja Niall felemelt kezekkel.
 A Theo név hallatán pillangók kelnek életre a hasamba. Theo Horan, vagyis Niall keresztfia aki akkoriban született amikor én. Pár éve találkoztam vele mikor Niall meghívott minket magához Írországba.  Azóta pedig tartsuk a kapcsolatot.
- Hú, de elpirult valaki - röhög fel Harry én pedig csúnyán ránézek.
- Abbie Horan....cuki - teszi hozzá Louis vigyorogva.
- Az X-Factor fő szenzációi - mondja Zayn.
Istenem. Komolyan ha nem lennének úgy kéne őket kitalálni. Hiába felnőttek és családjaik vannak még mindig ugyan olyan gyerekes a felfogásuk.
- Idő van - szól egy statiszta én pedig összerezzenek. Ijedten pislogok Liamre és Skylerre akik mikor ez meglássák, rögtön magukhoz húznak és szorosan megölelnek.
- Sikerülni fog - biztat Sky mosolyogva.
- Ügyes vagy - bólint Liam és megpuszilja az arcom.
Kissé remegő lábakkal indulok fel a lépcsőn majd indulok meg a színpad közepe felé és fordulok a zsűri felé. Ez az álmom. Mindig is énekelni szerettem volna úgy mint a keresztapám.
- Üdv Abbie Evans-Payne vagyok és a One Directiontől szeretném elénekelni a They Don't Know Abous Us-t - mondom a mikrofonomba és meghallom az ismerős dallamot.
És, hogy miért pont ez a dal? Mert a keresztszüleimnek rettentő sokat jelent. Skyler mesélte, hogy ezt a dalt még Liam írta neki. És én voltam a világon a második akinek elénekelte. Azóta pedig tudom fejből a szöveget ugyanis a kedvenc dalom. Mivel Skylerről és Liamről szól...vagyis a családomról.

#39

Olyan fura azt írni, hogy már csak az epilógus van hátra :/ Életem leghosszabb története holnap véget ér ...brühühüü...gondolkoztam rajta, hogy ma felteszem az epilógust is..de nem..nem akarom h olyan hamar vége legyen...meg aztán az új törimet nem fogom tudni naponta hozni :S azért remélem, hogy ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket :D

Skyler Evans

- Na jó mi ez az egész? - fordulok Harry és Louis páros felé akik pontosan Liam régi iskolája előtt állnak meg.
Az hagyján, hogy Zayn, Niall és Honor elhoznak Wolverhamptonba mivel, Niall és Zayn meg szeretnék nézni a régi otthonomat és szerintük ez tökéletes hely a vakációzásra. És mivel Niall és Honor az utóbbi időben úgy összemelegedtek, rászedtek engem is, hogy jöjjek el velük.
De az már kicsit sem tetszik, hogy olyan helyekre hoznak el ami számomra eléggé sokat jelentenek. Hisz mégis csak majdnem itt csattant el az első csókom Liammel. Ha akkor Micky nem zavar közbe akkor a zeneterembe csókolóztam volna először Liammel miután elénekelte a nekem írt dalt. Istenem milyen tökéletes pillanat volt és milyen büszke voltam magamra, hogy álmaim pasija írt nekem egy dalt. Elsírtam magam és nem hittem el, hogy velem történik meg.
Mennyire szerelmes voltam Liambe. És azóta is ugyan úgy érzek iránta. Igen, kérdezhetitek, hogy akkor miért nem jöttem össze már vele, hisz újra szingli, dobta Chrsitint ráadásul azt is tudom, hogy szerelmes belém.
Nem értem magamat. Lefeküdtem vele amit nem bántam meg és rögtön másnap mikor felébredtem Liam bocsánatot kért mindenért és azt akarta, hogy kezdjük újra ugyanis még mindig szeret. Én pedig azt mondtam neki, hogy nem bízok benne és, hogy csak akkor jövök újra össze vele ha a régi önmaga lesz.
Azóta pedig nem beszéltem vele. Lehet, hogy megsértődött rám, de nem érdekel.
Még egyszer nem akarok csalódni benne. Ha annyira szeret mint ahogy mondja magát hát akkor harcoljon értem és bizonyítsa be az érzéseit. Én várok Rá. De akkor tegyen is azért, hogy újra bízzak benne.
Van egy olyan érzésem, hogy ez az egész Wolverhamptonos kirándulás is az Ő ötletéből pattant ki. A fiúk azt állítják, hogy Liam nincs velük ugyanis Abbievel maradt Londonba. Lehet igazuk van. Nem tudom. Nekem bűzlik ez az egész.
- Parancsolsz? - kérdezi intelligensen Louis miközben kinyissa nekem az autó ajtaját. Utálom ha valaki hülyét mutat előttem. Louis és Harry miért pont ide hoztak ? Csak nekem gyanús.
- Miért pont ide hoztatok? - teszem derekamra a kezem és felhúzom a szemöldökömet.
Louis és Harry egymásra néznek, de nem szólnak rögtön.  Hazudni fognak. Látom a szemeikben. Erről ennyit.
- Mert Abbie beszorult az egyik terembe mikor Honor elhozta Őt ide, hogy megmutassa neki hova járt a keresztapja suliba. - válaszolja végül Harry és karon ragad majd elkezd befele húzni az iskolába.
Ez fura mivel én úgy tudtam, hogy Abbie Liammel van Londonba. Akkor most még sincs ott? Ezek valamit terveznek amiről én nem tudok. És mindennek köze van Liamhez.  Amúgy is ha Abbie beszorult volna valahova akkor Honor engem hívott volna fel és nem ezt a két lükét.De nem fogom elvenni a kedvüket. Játszom előttük a hülyét addig amíg tudom.
Az iskola folyosóján csend uralkodik amiből azt vonom le, hogy tanítás van. Akaratom ellenére is mosolyognom kell mikor vissza gondolok a négy éve történt dolgokra. Akkor Liam pont ugyan így húzott maga után mint most Harry. Mennyire féltem, hogy lebukok ha valaki meglát egy fiú intézetbe. Egy csomó diák utánam fordult mivel szenzáció volt, hogy egy csaj van az iskolában. De Liamet nem érdekelte. Csak húzott maga után egészen a zeneteremig, hogy tudja elénekelni nekem a dalt amit nekem írt.
Viszont Harry most pont ugyan azon az úton visz. Sőt még ugyan annál a kopottas ajtónál is áll meg ahol négy éve voltam.
- Menny be! És eszedbe se jusson megfordulni - parancsolja Louis.
Értetlenül pislogok felé és esélyem sincs elmenni ugyanis Harry és Louis szó szerint benyomnak a zeneterembe majd rám csukják az ajtót.
Kicsit sem lepődök meg rajta mikor a zongora mellett meglátom Liamet. Valahogy sejtettem, hogy ebben az egész dologban neki a keze van. Kedvesen mosolyog rám, de valamiért engem nem hat meg.
Félek az érzéseimtől. Nem akarok újra csalódni. Egyszer már tönkre tett, még egyszer nem lennék képes felállni és tovább lépni. Ahhoz már túlságosan szeretem. Nem értem magamat. Négy éve arról álmodoztam, hogy kaphassam Őt vissza. És most az álmom valóra válhatna én pedig mégsem engedek.
- Liam mi folyik itt? - vonom rögtön kérdőre Ő pedig megindul felém. Szerintem sejti, hogy akár melyik percben elmehetek. Ha annyira akar Tőlem valamit akkor harcolni fog értem és nem fogja érdekelni, hogy visszautasítom. Én csak annyit akarok, hogy tudjam azt, hogy nem törné még egyszer össze a szívemet. - Harry és Louis azt mondta, hogy Abbie beszorult a zene terembe. De ezek szerint hazudtak mivel Te vagy csak itt. - mondom és sarkon akarok fordulni azonban Ő elkapja a karomat és vissza húz majd ügyesen kulcsra zárja az ajtót.
Ezt most komolyan megcsinálta? Bezárta az ajtót. Akkor tényleg nagyon fontos vagyok a számára.
- Addig nem mész el innen míg nem mutattam meg amit akarok. - csóválja meg a fejét és a zongora felé húz ahova ügyesen lenyom, végül pedig Ő is leül mellém és a billentyűzetre teszi az ujjait.
Ugyan úgy ülünk mint régen. Akkor is ugyan így ült mellettem és ugyan ilyen aranyosan nézett rám. Istenem. Ez annyira aranyos Tőle, hogy próbál úgy viselkedni mint régen. Ez is azt bizonyítja, hogy tényleg képes lenne értem megváltozni és, hogy bánja a múltat.
Lassan kezd el zongorázni az én szívem pedig a torkomba dobog mikor meghallom az ismerős dallamot. Azt a dalt játssza amit négy éve nekem írt. Csak most már annyi különbséggel, hogy hangja mélyebb az érzései pedig erősebbek ugyanis miközben énekel a szemem közé néz és próbálja megmutatni az igazi érzéseit. A tudtomra akarja adni, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire sajnálja az elmúlt négy évet.
Ráadásul a dalt hivatalosan is befejezte ami tökéletesen rólunk szól. Soha nem hittem volna, hogy egyszer még viszont fogom hallani Tőle. Sőt azt hittem, hogy elfelejtette.
De nem. Újra megcsinálta ugyan azt amit régen. Ugyan úgy elhívott a kedvenc helyére és ugyan úgy szerenádot ad csak nekem.
Tök egyértelmű, hogy elsírom magam. Legszívesebben felpofoznám magam amiért kételkedtem benne. Tényleg komolyan mondta, a lakásomba azt, hogy szeret és, hogy újra akarja kezdeni. Ezek után elhiszem neki. Hisz pont ezért hívott ide. Azt akarta a tudtomra adni, hogy bízhatok benne.
A dalnak lassan vége lesz és mikor ez megtörténik Liam izgatottan néz felém. Mikor észre veszi, hogy sírok elmosolyodik és egy határozott mozdulattal letörli a könnyeimet az arcomról. Szokás szerint libabőrös leszek mikor a keze hozzá ér az arcomhoz.
- Annyira utállak - szólalok meg az Ő arca pedig elkomorodik.
Nem bírom ki és elnevetem magam majd tenyerembe fogom az arcát és úgy húzom magamhoz, hogy tudjam megcsókolni. Liam először nem mer vissza csókolni, de mikor rájön arra, hogy eszem ágában sincs elhúzódni visszacsókol a kezeit pedig a derekamra teszi és úgy húz magához. Levegőhiány miatt vállunk el, de akkor is csak annyira, hogy az orrunk össze érjen. Szemeivel engem méreget, miközben én az arcában gyönyörködöm. Már annyira hiányzott a csókja, az érintése. Olyan mintha újra tizenhat éves lennék.
- Most akkor tényleg utálsz? - szólal meg. Felkuncogok és ismét megcsókolom. Liam egy ügyes mozdulattal az ölébe húz és úgy csókolózunk tovább.
- Igen utálom azt, hogy ennyire szeretlek - suttogom az ajkaiba.
Liam elhúzódik Tőlem és a szemem közé néz. Csak néz szótlanul. Nem tudom, hogy min gondolkozik, de tudni akarom.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy újra bízol bennem? - kérdez csendesen.
Bízok benne, de azért még mindig eszembe van a négy éve történt dolgok. Azt azért nem tudom annyira könnyen elfelejteni akár mennyire is szeretem. Viszont nem szeretném megbántani.
- Igen bízok benned és remélem, hogy mind ketten tanultunk a múltból - sóhajtok fel. Liam megölel és a nyakamba fúrja a fejét.
- Soha nem foglak letagadni és mindig mindenhol Te leszel az első a számomra - mondja én pedig megsimogatom az arcát. Tudom, hogy komolyan gondolja ugyanis még egyszer nem akar elveszíteni úgy ahogy én sem Őt. - Életem legborzalmasabb négy éve volt. Számomra Te vagy a tökéletes lány és senki nem tud téged utánozni. Szeretlek SkySky. Örökké.
- Én is szeretlek...sőt én mindig is szerettelek - nevetek fel Ő pedig megcsókol és többet egyikünk sem szól semmit.
Csak élvezzük egymás társaságát a zongora mellett és egyikünk sem akarja elengedni a másikat. Újra együtt lehetünk és még egyszer a múlt nem fog megtörténni ugyanis tanultunk belőle.
- Újra a barátnőm vagy? - kérdezi izgatottan mikor úgy gondoljuk, hogy ideje vissza menni a többiekhez.
- Én úgy emlékszem, hogy soha nem szakítottunk - mondom és megfogom a kezét. Az ujjaink összekulcsolódnak és úgy hagyjuk el a zenetermet.
Régen nem sikerült itt csókolóznunk, viszont most igen. Ez a hely hivatalosan is a közös helyünk lett.
Boldogan hagyjuk el az iskolát azonban mikor átlépjük a kaput megpillantsuk Harryt, Louist és Abbiet. A két fiú boldogan elkezd tapsolni mikor meglássák, hogy kézen fogva megyünk. Abbie pedig boldogan kezd el rohanni felénk.
Liammel egyszerre térdelünk le a földre, Abbs pedig boldogan ugrik a nyakunkba és ölel meg minket.
- Mostantól hivatalosan is egy nagy család vagyunk? - enged el minket és hol rám, hol pedig Liamre néz. Liam egy határozott mozdulattal a karjai közé kapja majd feláll, és a másik szabad kezével pedig engem is magához húz és bele puszil a hajamba, pont úgy ahogy az előbb Abbiébe is.
- Örökre - bólintok egyszerre Liammel és úgy állunk hárman összeölelkezve...

#38

Utolsó Liam szemszög ebben a történetben :/ ezen a részen kívül már csak egy rendes rész és utána egy epilógus és vége a történetnek :S szóval fura....

Liam Payne

Lehet, hogy a fejem cseszettül fáj, de akkor is az elmúlt négy évem legszebb reggele. Az ember azt hinné, hogyha valaki éjjel holt részegre issza magát akkor reggelre semmire nem emlékszik. Hát velem pont az ellenkezője történt. Az éjjel történt dolgokra úgy emlékszek mintha szín józan lettem volna. Oké van némi fekete folt a memóriában, de azok csak jelentéktelen dolgok.
Viszont a legfőbb dologra tisztán emlékszem. Igen emlékszem arra, hogy csókolóztam Skylerral a végén pedig az ágyában kötöttünk ki. Megrémülhetnék, hogy az egészet csak képzeltem, de nem teszem ugyanis Sky még mindig a karjaim között van miközben békésen alszik.
El sem hiszem, hogy mióta vágytam már erre a pillanatra. Talán azóta mióta megalakult a One Direction. Lehet, hogy volt egy csomó barátnőm, de egyikőjükkel sem éreztem magam ilyen boldognak mint Skyal. Ugyan úgy érezem magam mint anno Wolverhamptonban mikor először lefeküdtünk. Akkor is pontosan ugyan így tartottam a karjaim között és hosszú órákig néztem az alvó arcát. Vicces mert a tegnap éjjeli szex pont ugyan olyan jó volt mint tizenhat évesen. Ismerjük egymás mozdulatait, gondolatait. Pont ezért is lettünk egymásnak teremtve. Meggyőződésem az, hogy minket egymásnak teremtettek az Égiek. Tökéletes összhangban vagyunk és még ennyi év után is ugyan úgy szeretjük egymást mint gyerekkorunkba.
Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát mint anno. Visszakaptam életem szerelmét és többé soha nem fogom elengedni. Szeretem Őt, ugyanis a szerelmem a családom és egyben a legjobb barátom is.
Bár ki tudnám törölni az életemből az elmúlt négy évet. Persze nem a bandát vagy a srácokat. Szeretek énekelni és imádom a One Direction.
Nem, én a csajozós ügyeimet felejteném el legszívesebben. Nem akarok többé emlékezni Daniellre, de legfőbb nem szeretnék emlékezni Christinre. Megalázott és kinevetett  a hátam mögött. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna ha tegnap nem hallgattam volna végig a beszélgetését Skylerral. Még jó, hogy meghallottam Sky hangját miközben zuhanyoztam. Rögtön elzártam a csapot és egy szál törülközőben indultam meg a bejárati ajtó felé, de rögtön meg is torpantam ugyanis megütötte a fülemet az, hogy Christin épp rólam beszél. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy kétszínű dög. A cérna mégis akkor szakadt el mikor 'kis szarosnak' nevezte Abbiet. Az én keresztlányomat senki nem szólíthatja szarosnak. Ráadásul nem olyan plasztikázott, agyatlan majmok mint Chrsitin.
Hab a tortán már csak az volt mikor elmondta azt, hogy csakis a pénzem miatt, na meg a hírnevem miatt volt velem és, hogy soha nem szeretett. Őszintén megmondva mindig is sejtettem, hogy csak kihasznál, de soha nem akartam beismerni magamnak. Meghazudtoltam önmagamat és bemeséltem azt, hogy a szívemből szeretem. A szart. A hírnevemet szerette ugyanis nagyon jól tudta, hogy mellettem valaki lehet.
Természetesen miután Skylert elküldtem, Christint szó szerint elkergettem a lakásból a ruháit pedig kidobáltam az ablakon. Kicsit sem érdekelt a könyörgése. Engem senki nem használhat ki.
Boldog voltam, hogy végre szabad vagyok és hát valahogy egy bárban kötöttem ki Louisval és hát eléggé felöntöttünk a garatra.
De én örülök neki, hogy így alakult ugyanis legalább most újra Skyler mellett lehetek. Azt akarom, hogy újra a barátnőm legyen. Szeretem Őt és soha többé nem fogom bántani és büszkén felvállalom a kapcsolatunkat.
Véletlenül megmozdulok aminek következtében Skyler szemei rögtön kipattannak. Riadtan pislog körbe. Először a szanaszét heverő ruháinkon akad meg a szeme, majd magát veszi figyelembe és mikor tudatosul benne, hogy tök meztelen két aprócska folt jelenik meg az arcán, és végül rám pillanat. Nem tudok semmit kivenni a pillantásából.
- Jó reggelt, édesem - ülök fel én is majd magamhoz húzom és megölelem végül pedig egy puszit nyomok a csupasz vállára. Az érintésemtől rögtön libabőrös lesz, de el is húzódik Tőlem.
- Mégis mi a francot csinálsz? - pislog felém és a nyakáig felhúzza a takaróját.
Kissé meglepődök a kérdésén ugyanis azt hittem, hogy tök egyértelmű volt neki ez a viselkedés a tegnap este történtek után. Hisz lefeküdtünk és Ő is pontosan annyira akarta mint én.
Vagy megerőszakoltam? Az kizárt dolog, hisz akkor nem feküdt volna a mellkasomon mikor reggel felébredtem. Határozottan emlékszem, hogy Ő volt az aki először megcsókolt. Akkor meg most mit játssza itt az eszét?
- Gondoltam nyugodtan megcsókolhatlak azok után amik kettőnk között történt az éjszaka folyamán. - vonom meg a vállam és megpuszilom az arcát, de Ő erre kiugrik az ágyból.  Miért csinálja ezt?
- Ha azt hiszed, hogy részegen szerelmet vallasz és utána megdugsz, én mindent megbocsájtok akkor tévedsz - csóválja meg a fejét. A szavai egy kissé rosszul esnek ugyanis én pontosan ebben a tudatban voltam. Szerelmet vallottam neki részegen, de komolyan gondoltam. Szeretem Őt és nem csak részegen.
- Szeretlek és nem csak részegen hanem józanon is. Tényleg, teljes szívemből és azt akarom, hogy újra a barátnőm legyél mint régen - állok fel én is majd megfogom a kezét.
Nem húzza el csak mélyen a szemembe néz végül pedig leül az ágy szélére. Én is leülök mellé és az arcát figyelem. Szőke haja kócos és az arcába lóg. Nem állom meg, hogy ne fésüljem ki onnan. Amikor kezem az arcához ér, megremeg.
- Az a baj Liam, hogy ez nem ilyen könnyű. - sóhajt végül.  Miért nem ilyen könnyű? Szeretem Őt. Szingli vagyok.
- Miért nem? Én szeretlek Téged és Te is engem. Tudom SkySky, hogy még mindig szeretsz - mondom határozottan. Az orra alatt elmosolyodik amitől megkönnyebbülök ugyanis nem ellenkezik.
- Ez mind szép és jó, csak én már nem tudok benned olyan könnyen bízni mint régen - néz a szemem közé én pedig elhúzom a számat. Számítottam rá, hogy ezt fogja mondani. - Az oké, hogy szerelmet vallasz, de honnan tudjam, hogy nem fogod újra megcsinálni Velem azt mint régen? Liam én még egyszer nem bírnám elviselni ha összetörnéd a szívem. - kis híján elsírja magát, de tartsa magát.
- Megváltoztam és rájöttem, hogy csak melletted lehetek igazán boldog - mondom keményen. Meg akarom csókolni, de elfordítsa a fejét. - Ha tehetném vissza fordítanám az időt és soha nem tagadnálak le. Életem legnagyobb hibája volt ugyanis én azóta is szeretlek.
- Ne várd azt, hogy most a karjaidba borulok és úgy teszek mintha semmi nem történt volna négy éve - mondja egy kissé fagyosan. Tudhattam volna, hogy nem kaphatom Őt vissza olyan könnyen. Őt nem érdekli, hogy én vagyok Liam Payne. - Én azt a Liamet szeretném vissza kapni akiben tizenhat évesen beleszerettem Wolverhamptonba. Aki eljött értem a sulihoz. Akitől nyakláncot kaptam a hónapfordulónkra. Aki akár hányszor mosolygott feldobta a napomat - mosolyodik el mikor vissza emlékszik a régi énemre mikor még nem voltam híres. - Nem pedig azt a fiút akarom aki elment az X-Factorba és szart a fejemre és mikor felhívtam inkább az új haverjairól beszélt. Aki letagadott. Aki mikor négy év után találkozott velem kijelentette, hogy bánja azt, hogy belém szeretett. Aki kikezdett egy agyatlan libával. Aki szó nélkül eltűrte, hogy Zaynel flörtöljek.
Fájt az Ő szájából ezeket a dolgokat hallani, ugyanis csakis az igazat mondta. Tényleg elcsesztem és bánom is. De én még mindig ugyan az a fiú vagyok aki Wolverhamptonba élt és egy dalt írt neki.
Hoppá. A dal amit azóta befejeztem.
- De én még mindig az a Liam vagyok aki fél a Harry Potter filmektől. Adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam - mondom, de Ő nem szól semmit. Szó nélkül feláll majd kisétál a szobából engem magamra hagyva.
Skylernak a régi énem kell. Megkapja. Hisz én még mindig az a fiú vagyok, csak történetesen már felnőttem. De akkor is az vagyok.

♦♦♦

- Értitek, úgy kell elhoznotok Skyt a sulimhoz, hogy semmit ne sejtsen - fordulok Harry és Louis felé.

Igen Skyler csak akkor lenne újra a barátnőm ha vissza kapom a régi önmagamat. Ezt pedig csak úgy tudom neki bebizonyítani ha megmutatom neki a valódi önmagam. Szóval úgy gondoltam, hogy mint régen most is elénekelem neki a dalt amit neki írtam, csak annyi különbséggel, hogy most már be is fejeztem. Tuti, hogyha meghallja rájön, hogy még mindig az a tizenhat éves srác vagyok akibe bele szeretett. Vissza kell Őt kapnom mert a hiányába fogok megőrülni.

- És mi van akkor ha rájön? - kérdezi tanácstalanul Harry.

- Itt voltál mikor mondtam, hogy hogyan csináljátok? - nézek egy kissé ingerülten Harryre. - Azt kell mondanotok neki, hogy a suliban találtatok egy képet a bátyjáról amit meg akartok neki mutatni.

- De azt mondtad, hogy a bátyja nem a fiú intézetbe járt. Akkor, hogy lehet ott róla kép? - komolyan Louis mikor lett ilyen okos?

- Tök mindegy. A lényeg az, hogy valahogy elhozzátok a suliba a zeneterembe - mondom végül. Louis és Harry bólint és kimennek a szobából én pedig Abbiehez fordulok. - Szöszikém remélem nem lesz baj ha ma egy kicsit Louis és Harry vigyáz rád? - hajolok le hozzá.

- Elvisznek a cukrászdába? - húzza fel a szemöldökét kérdően. 

- Ha elfogadsz Tőlem egy tanácsot, az összes fagyit meg sütit megveted velük - kacsintok rá vigyorogva. Abbie hangosan felnevet és a nyakamba ugrik. Még jó, hogy Abbie jól kijön a haverjaimmal. 

Igazából megkértem Zaynt, Niall és Honort, hogy valahogy hozzák el Skyler Wolverhamptonba. Skyler nagy nehezen beleegyezett viszont azt nem tudja, hogy én is itt vagyok. Meglepetésnek szánom.

Negyed óra múlva pedig elindulok a régi sulim felé. Vicces, hogy most megint ugyan arra készülök mint régen. Akkor nagy sikerem volt és remélem most is az lesz.

A suli totál ki van halva ugyanis tanítás van. Az utam a zeneterem felé vezet ahova mikor benyitok a szokásos látvány fogad. Még mindig úgy néz ki mint régen. Rögtön megindulok a zongora felé. Éppen, hogy csak le akarok ülni mikor nyitódik az ajtó és Skylerral találom szembe magam.

- Liam mi folyik itt? - von rögtön kérdőre én pedig megindulok felé. - Harry és Louis azt mondta, hogy Abbie beszorult a zene terembe. De ezek szerint hazudtak mivel Te vagy csak itt - mondja és sarkon akar fordulni, de én elkapom a kezét és megfordítom, míg a másik szabad kezemmel kulcsra zárom az ajtót, hogy ne tudjon elmenni.

- Addig nem mész el innen még nem mutattam meg amit akartam - csóválom meg a fejem és a zongora felé húzom majd lenyomom rá és én is leül mellé miközben kezeimet a billentyűzetre teszem és lassan játszani kezdek...

#37

Helloooo!!!! Először is Nicole Reddel nyitottunk egy közös blogot és örülnék neki ha benéznénet ----LINK

Másodszor pedig itt a friss rész :D őszintén megmondva az egész történetből nekem ez a fejezet tetszik a legjobban xD köszöööönöm a komikat :))))))))))))

A Liammel való találkozásom egy borzalom volt. Sőt annyira megint elment a kedvem az élettől, hogy mikor haza értem Abbiet rögtön lefektettem aludni én pedig letelepedtem az ebédlőben lévő kanapéra és csak gondolkodtam úgy mindenen.
Nem értettem, hogy Liam miért küldött el, amikor meghallotta az igazat. Tuti, hogy végig hallgatta az egész beszélgetésemet Christinnel szóval mostanra már tudja, hogy az állítólagos barátnője csak a hírneve miatt volt vele. De ha felfogta akkor miért engem küldött el? Mit akar még beszélgetni azzal a ribanccal ezek után. Nem hiszem el, hogy még ezek után is képes lenne megbocsájtani neki. Christin nem szereti Liamet és soha nem is szerette. Mindig is sejtettem, csak úgy gondoltam, hogy nem érdemes vele foglalkoznom mivel Liam úgysem nekem hinne.
De ezek után még mindig ott maradt vele. Na hát ez borzalmas. Kihasználja és röhög magában, hogy hogyan át tudja verni Liamet. Liam meg csak tűri és még vásárolgatni viszi. Ez nem normális állapot.
Egy olyan lánnyal él egy fedél alatt aki még csak nem is szereti. Miközben itt vagyok én, aki teljes szívéből szereti.
Szeretem Liamet, de néha annyira utálom. Mint például most. Annyira rossz érzés volt a szájából hallani azt a mondatot, hogy menjek el. Szívesen maradtam volna még ugyanis tök kíváncsi vagyok arra, hogy mit beszélhetnek.
Vajon Liam van olyan hülye, hogy ezek után is Vele marad? Szerintem igen. Szóval megint kit vert át? Engem.
Valahogy sejtettem, hogy soha nem szakítana Christinnel miattam. Tudja nagyon jól, hogy engem könnyen át lehet verni. Akkor este pedig itt volt nálam, gondolta, hogy eljátszadozik velem egy kicsit majd jól kinevet. Sejthettem volna, hogy nem gondolta komolyan azt, hogy szakítani fog a barátnőjével. Christin gyönyörű, híres. Én meg átlagos vagyok és nagyon nem híres. Még csak nem is kérdés, hogy melyikőnket választaná. Christin hatalmas előnnyel győz velem szembe. A múlt meg már senkit nem érdekel, csak engem.
Akár mit csinálhatok én soha nem fogok tudni haragudni Liamre, gyűlölni meg végképp nem tudom. Beszélnem is muszáj vele ugyanis itt van Abbie. Erről ennyit. Christin győzött, megkapta Liamet.
Fejemet a kanapénak támasztottam majd úgy gondoltam, hogy ideje elterelnem a gondolataimat Liam felől. Így bekapcsoltam a tévét, de semmit nem találtam benne. Negyed órát néztem a sok hülyeséget. Aztán fel mérgedtem és kikapcsoltam a készüléket. Majd elővettem a laptopomat és neteztem egy kicsit.
Éjfél is elmúlhatott már, de én még mindig nem voltam álmos. Örültem volna neki ha Honor haza jön és el tudnám panaszkodni neki a gondjaimat és ki tudnám önteni neki a szívem. Ő legalább mindig megért és ellát tanácsokkal. De amilyen szerencsétlen vagyok úgysem jön haza. Miért jönne haza mikor fiatal és bulizhat. Nekem is azt kéne tennem, csak hát nekem itt van Abbie akit nem hagyhatok magára. Na nem mintha bánnám. csak néha jó lenne már egy kicsit ellazulni.
Ismét gondolataimba merülök, mikor a tevékenységemet egy hangos csengő szakítja félbe. Ki az a marha aki éjfél után tör rám? Honor biztosan nem ugyanis van kulcsa, meg azt is tudja, hogy Abbie ilyenkor már mélyen alszik. De akkor ki zaklat?
Mérgesen indulok el ajtót nyitva és akár ki is az elhordom a jó büdös fenébe ha felébresztette Abbiet. Azt ajtót kinyitom majd szemebe találom magam Liammel. Na erre nem számítottam. Sőt mit keres Ő itt ilyen késői órákban? És miért jött el hozzám? Tudtommal elküldött.
- Hellóka édesem, én lennék az egyetlen LiLi-d aki anno elvette a szüzességedet. - szólal meg vigyorogva és ajkát becsücsöríti majd elkezd felém közelíteni, de én kitérek az érintése elől. Ez miatt csalódottság tükröződik az arcán és lebiggyeszti az ajkait.
Édes? LiLi? Elvette a szüzességem? Életem nem hallottam még őt így beszélni. Ráadásul a szemei is szokatlanul különösen csillognak.
- Elvetted a szüzességem? Jesszus Te részeg vagy! - esik le hirtelen a tantusz. Hát persze. Azért beszél össze-vissza ilyen ostobaságokat mivel totál részeg. Na, ne Liam részeg!? Hát így sem láttam még Őt soha. Csodás. Azt akartam, hogy jöjjön ide, erre ide is jött totál részegen. Szuper. Így még úgy sem láttam soha sem.
- Nem részeg csak egy kicsit be vagyok csípve - csóválja meg a fejét.
Felnevetek. Á, kicsit sem részeg. Nagyon nem. Csak annyira, hogy reggelre semmire nem fog emlékezni. Mert tuti, hogy nem fog emlékezni.
- Nem Liam, te részeg vagy. Nagyon is - ellenkezek határozottan. Ismét szomorúan lebiggyeszti az ajkait. Már csak azt kell megtudnom, hogy miért pont hozzám jött ilyen állapotban és, hogy hol van Christin. Egyáltalán miért itta le magát ennyire?
- Mindegy gondoltam meglátogatlak. Úgyis megint megbántottalak és kötelességemnek éreztem, hogy elújságoljam a jó hírt, vagyis azt, hogy Christin már a múlt - húzza ki magát büszkén, de túl hevesen akarta csinálni ezért kissé megtántorodott így az ajtófélfába kapaszkodott meg. Vicces részegen. Na várjunk csak mit mondott? Christin már a múlt? Szóval szakítottak? De ezt ilyen állapotban el is hihetem? Habár azt tartják, hogy a részeg ember igazat mond. - Azért küldtelek el mert nem akartam azt, hogy a keresztlányommal végig nézzétek ahogy a plasztik kurvát kibaszom a házamból. - teszi még hozzá olyan hangosan, hogy szinte az egész ház az Ő hangjától hangos. Ha így folytassa kihívják Rá a rendőröket.
- Eszednél vagy Te! Ne ordibálj mert még felébreszted Abbiet - bököm meg a vállát idegesen. Nincs kedvem vele idegeskedni. Örülök neki, hogy szakítottak, de szerintem jobb lenne ha haza menne. - Örülök, hogy jöttél és elnézést kértél, de most már szerintem menj haza és aludd ki magad és majd holnap megbeszéljük a dolgokat.
- Na ne már. Tudod honnan gyalogolok? Hát öhm...- itt félbe szakítja és a hajába túr majd úgy gondolkozik tovább. Nem tudja, hogy hol ivott. Beszarok rajta. - Honnan is? Oh várj gondolkodom. Szóval kibasztam Christin a lakásomból és, hogy megünnepeljem azt, hogy végre elüldöztem magamtól azt a hazug picsát gondoltam elmegyek egy kicsit szórakozni. Találkoztam Louisval és elmentünk a Funky Buddhába majd Őt elveszítettem én meg elmentem sétálni. Szóval egy csomót gyalogoltam úgyhogy ne légy már jégszívű... légyszí ne zavarj el - pislog felém kiskutyaszemekkel. Még részegen is annyira aranyos. Viszont muszáj neki ennyire hangosan kiabálnia? Habár részeg és nem tud magáról.
- Gyere be, de ha felébreszted Abbiet a hangoskodásoddal én esküszöm, hogy kiheréllek -ragadom karon majd behúzom a lakásomba Ő pedig becsukja maga után az ajtót.
- Köszi, szerelmem - mondja mosolyogva és megölel, de én ellököm magamtól így szó szerint a kanapémra dől le. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornássza magát, hogy tudjon rám nézni. - Van valami piád? - kérdezi izgatottan.
- Van, de nem kapsz. Így is örülni fogok neki, ha nem hányod végig a lakásomat. - mondom bosszúsan. Persze én tuti nem adok neki alkoholt. Úgyis hányni fog. És nem akarnám, hogy az én szőnyegem legyen az áldozat.
- Gonosz vagy - kulcsolja össze a kezeit a mellkasa alatt. - Most nézd meg órákig gyalogolok, hogy bocsánatot kérjek amiért olyan paraszt voltam veled és, hogy elújságoljam azt, hogy újra együtt lehetünk, erre Te meg ilyen vagy. Nem lesz ez így jó kedvesem. - nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Egyáltalán honnan gyalogolt? Még jó, hogy nem ütötte el egy autó vagy valami. Hisz még normálisan menni sem tud. Én mondtam olyat, hogy együtt vagyunk vagy, hogy együtt akarok lenni vele? Abba viszont biztos voltam, hogy nem zavarom egyhamar haza, de csak azért mert vicces ahogy kinéz.
- Inkább fogd be pár percre. Kapsz kávét, hogy józanodj. - mondom bosszúsan.
Életem nem voltam még nagyon részeg, viszont Honor már nem egyszer volt. És mindig én józanítottam ki és nála bevált a kávé. Szóval lehet, hogy Liamnek is segíteni fog.
Kiszaladok a konyhába és gyorsan elkészítem a kávét, majd egy csészével megyek vissza Liamhez és rakom le a dohányzó asztalra én pedig végül leülök Liam mellé.
- Azt hiszem bepisiltem - néz rám aranyosan, pislogva. Rögtön az arcomra fagy a mosoly. Könyörgöm mondja valaki, hogy csak félre hallottam.
- Tessék? - kérdezek vissza ugyanis remélem, hogy rosszul hallottam.
- Nedves a nadrágom. - válaszolja egyszerűen.
Nagyon nem úgy néz ki mint aki zavartassa magát. Sőt szerintem tetszik neki a szenvedésem. Van egy olyan érzésem, hogy tényleg komolyan beszél. Basszus ezt nem hiszem el.
- Bazd meg Liam hány éves vagy? Kettő? Még Abbie sem pisil be - mondom idegesen Ő pedig aranyosan mosolyog rám.
- Abbie az én vérem és pont ezért nem pisil be.
- Ezek szerint nem hasonlít rád ugyanis Te pont most hugyoztad össze magad. De ha olyan lett a kanapém én esküszöm, hogy agyonverlek - fenyegetem meg miközben Ő hatalmasokat kuncog. Pedig nagyon nem vicces. Képes lennék megverni. - Vedd le és kimosom. Addig pedig maradj ülve.
- Tudod ha ennyire meg szeretnéd nézni a farkam nem kéne kifogásokat keresned mert neked akár mikor megmutatom. - kacsint felém egy perverz mosoly kíséretében. Ez beteg. Én nem akarom a farkát bámulni.
- Te nagyon hülye, csak azért akarom, hogy vesd le, hogy tudjam kimosni a foltot - ütöm magam homlokon.
Végül azért bele egyezik és nagy nehezen leveszi a nadrágját majd a kezembe nyomja. Majd mintha saját otthonába lenne felállt és a konyhába ment és nyugodtan elkezdett kotorászni a hűtőben.  Megcsóváltam a fejem és inkább bementem a fürdőbe, hogy tudjam kimosni a nadrágját.
Aztán hirtelen hangos pukkanásra leszek figyelmes. Rögtön vissza rohanok a konyhába ahol megpillantom Liamet miközben épp egy pezsgős üvegből iszik. Remek, megtalálta a hűtött pezsgőmet.
- Azt mondtam, hogy kávét igyál nem pedig azt, hogy pezsgőt - mondom rosszállóan, de olyan mintha süketnek beszélnék.
Liam leemel két poharat a pultról majd megtölti őket pezsgővel, végül az egyik poharat felém nyomja a másikat pedig maga előtt hagyja.
- Most mit izélsz? Gyere koccintsunk arra, hogy újra szabadok vagyunk és mindent újra kezdhetünk tiszta lappal. Én szeretlek Téged, Te pedig engem. Csodás jövő vár ránk - azonban mielőtt bármit tudnék mondani a száját az ajkaimra nyomja és lágyan megcsókol.
Nem merek vissza csókolni azonban piszkosan élvezem. Végül elhúzódok tőle.
-  Én nem is szeretlek - válaszolom.
- De igen - ellenkezik vigyorogva. - Most pedig igyunk!
Engedek a kísértésnek és felhörpintem a poharam tartalmát. Ez pedig mikor megtörténik, Liam rögtön újra tölt. És ez így folytatódott tovább és tovább. Az első üveg elfogyott és rögtön felnyitotta a következőt és én nem ellenkeztem. Az alkohol minél jobban a fejembe szállt én pedig minél közelebb kerültem Liamhez.
Végül én voltam az aki megcsókolta Őt. Természetesen csak az alkohol miatt. Ő természetesen rögtön vissza csókolt, de mikor tudatosult bennem, hogy mit csinálok inkább elhúzódtam Tőle és bementem a hálószobámba majd rögtön lefeküdtem. Azonban pár másodperc múlva ismét nyitódott az ajtó és két kör fonódott a derekamra.
- Mit csinálsz? - fordultam Liam felé aki kedvesen nézett és fejét a nyakamba fúrta. Részegek vagyunk. Nem engedhetek a kísértésnek.
- Újra akarom kezdeni. Azt akarom, hogy megint a barátnőm légy mint régen - suttogja és lágyan megcsókol.
Visszacsókolom az agyam pedig kikapcsol. Csakis Liam érdekel és az, hogy újra itt van mellettem. Nem érdekel, hogy reggelre egyikünk sem fog emlékezni semmire. Csakis a pillanatnak élek és annak, hogy megint megcsókolhatom azt a srácot akit szeretek...